Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
a nemesekre, a hajdúvárosokra, taksás helyekre, sőt Debrecenre is, minthogy szabolcsi földeket árendált. Emiatt Apafi tiltakozott is. Rendkívüli terhet rótt ebben az évben a jobbágyságra a vekturázás. Nemcsak a várnak kellett sok fát szállítani, hanem gabonát is, még Debrecenből is kellett fuvarozni Ecsedbe. Vekturát igényelt minden be és kivonuló sereg is, elvileg a vármegye határain belül, de nem ritkán előfordult az is, hogy kivonuláskor a gazdája sose látta többé az ökreit. Egy másik nagy és állandósult sérelem volt az, hogy a császári katonák a nemesek kúriáiba és parókiákra szállásolták be magukat. Valójában ez csak pár nemest érintett, azokat, akiknek volt elfogadhatóbb házuk, mint a Vayak várkastélya, vagy Boroviczeni Sámuelnek Kisvárdán a főtéri háza. Komolyabb dolog volt a középkorból elővett fogyasztási adó, az akcíza a húsra, gabonára s alkoholféleségekre. 1 icce sör után 1 poltura, 1 font hús után 1 poltura 3 magyar dé5 390 nar. Nem javított a jobbágyság helyzetén a sok élősködő „szabadlegény", „talpas'" sem, akik megszokták a falusiakon való ingyenélést. Nem menekültek Erdélybe, de a földesuruk alá is ritkán akartak visszatérni. Valószínűleg kevesen voltak, akik közülük, mikor a Strassoldo és Stahremberg ezred 150 magyar katonát toboroz 391 , beállt volna ismét katonának, mert számuk a következő években sem csökken. A toborzás ténye annyiban megjegyzendő, hogy mikor a későbbiekben „németet" emlegetnek valami törvénytelenség miatt az iratok, nem feltétlen németet kell értenünk alatta. A török is hódoltatott, de rendszeresen inkább csak a vármegye déli, Debrecen alatti részében. így adózott nemcsak a jobbágylakta Kisszoboszló-Köteles, hanem a félig szabolcsi Kaba, a kuriális Sáp és Földes, vagy a hajdúk lakta Szoboszló is. Történik említés arról is, hogy a török a Tiszáig adóztatott volna, de ez túlzás, mert valójában csak a következő évi Erdélyből jövő támadás után bontakozik ki Szabolcs rendszeres és különös módszerrel végrehajtott hódoltatása. Szabolcs vármegyének mindezek a bajai és gondjai ugyan inkább a siralmas krónikájának a lapjaira kívánkoznak, Kalló szempontjából mégsem hanyagolható el, mert igazán így érthető meg a várnak és a vár népének az élete is minden kihatásában. Lényegében ugyanis a vár egy legyengült, beteg organizmusnak volt a része. Kalló vonatkozásában az egyik jelentős változást Csáky Ferenc távozása okozta, aki valami módon benne volt a Rákóczi-féle megmozdulásban, helyébe Paris von Spankau kerül főgenerálisnak, és csak az ő helyettese lesz magyar, gersei Pethő Zsigmond. Önállóan nincs miről rendelkeznie, csak a császári főtisztek parancsait ismételgeti. Kora tavasszal Bécsbe hívják, ekkor az udvar Sennyey Ferencet bízza meg a helyettesítésével. 392 Megbízását a kallói főkapitány komolyan fogta fel. Áprilisban arról kért a vármegyétől jelentést, hogy „ az útban alá- s feljáró német vitézek minemű ekzakciókkal, ekszcesszasokkal (beszedésekkel, kihágásokkal) és felettébb való gazdálkodással terhelnék és nyomorgatnák az szegénységet"? 93 m Uo. Prot. 14. Fol. 98. 11 Uo. Fasc. 89. No 44. 1671. )2 Uo. Fasc. 89. No 14. 1671. 13 Uo. Fasc. 89. No 92. 1671.
