Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

A VÁR ÉPÍTÉSE

jutott volna. Verancsics és Teuffenbach ebbe nem egyezett bele, arra hivatkozva, hogy a vármegyék ezt semmiképp nem fogadnák el. Végül azután kiegyeztek a status quo-ban, miszerint amely falvak hódoltak, ezután is hódoljanak.

5 A törökök a béke ellenére sem mondtak le arról a tervükről, hogy a Tisza vonaláig terjesszék ki az ellenőrzésük alatt álló területet. Mint az korábban Szolnok esetében is történt, az elpusztított Kalló közelében 1569-70 telén a hódoló falvak jobbágyaival nagy mennyiségű faanyagot hordattak össze, hogy a következő tavasszal ott várat építsenek. Bongars szerint, aki a vár építésének történetét elmeséli, Rueber János kassai főkapitány és Teuffenbach Kristóf Szatmár várának főkapitánya tudomást szerezve a dologról, még a télen elkezdte építeni a várat, s tavasszal a megjelent törököket Kallón már a megépült vár fogadta.

6 Vitathatatlannak látszik, hogy a vár megépítésében a legfőbb érdem a drinápolyi követségből hazatért, szatmári főkapitánynak kinevezett Teuffenbachot illeti, aki egyrészt tapasztalatból ismerte meg a Porta szándékait, másrészt mint szatmári főkapitány közvetlenül is érintve volt a szomszédos Szabolcs védelmében. Az egyébként rendkívül bátor és vitéz kassai főkapitány, Rueber János, aki alól öt éve Kisarnál három lovat lőttek ki,

7 azért szerepel építtetőként, mert a kassai főkapitány egyúttal Felső-Magyarország főkapitánya, a „király képe", Teuffenbach felettese volt. Az ő hozzájárulása nélkül ilyen békeszegés számba menő lépés nem eshetett volna meg. A szolnoki bég és a budai pasa elégszer követelte is a későbbiek folyamán Kalló lerontását, de meg nem hallottá lehetett tenni, mivel mindegyik fél jól tudta, hogy a szolnoki törökök akartak először várat emelni Kallón. A Kállay család Kallóért folytatott későbbi perének iratai a várépítésre vonatkozóan is tartalmaznak értékes adatokat.

8 A tanúvallomásokat 1610-ben és 1636-ban vették fel idős emberektől, érthető, hogy egyes részletek több változatban szerepelnek. Abban többen is megegyeznek, hogy az elpusztított mezőváros üresen állt. „Várépítéskor a régi város teljesen puszta volt", - vallja Székely Miklós. Egy másik 75 éves zsoldos félnemes szerint viszont „mikor a vár épült, üresedett ki a régi város". Abban, hogy az elpusztult mezőváros más helyen állt, mindenki egyetért, de arra vonatkozólag, hogy ez a „Debrecenhez hasonló" és „mint Bátor, olyan nagy" város pontosan hol állt, csak egy orosi jobbágy vall: „Míg Kalló népes volt, a váron túl feküdt", vagyis a vallomástevő nézőpontjából délre. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a Kalló patak közelében, dombosabb helyen. A várat eredetileg a „Pécsi erdő rétjén" akarták építeni, de ez nem tetszett Báthory Miklósnak, aki kiválasztatta a helyet, - vallja a 80 éves Tar János. A hasonló karú Major András élményszerűen számol be az építés megkezdéséről. Gyermekkorában a dudvában rejtőzött, míg apja megnézte, nem török-e a közelítő lovas csapat. Magyarok, németek voltak, köztük mágnás urak. Ott, ahol a vár épült, nagyságos Báthory Miklós úr ásót véve a kezébe, Tar János szerint így szólt a többi úrhoz: „Kutya legyen, aki ezen a helyen várat építeni nem akarl" A vármegye főispánja után a többi úr is kezébe vette az ásót. Feltehetően ott voltak Rueber János, 5 Istvánffy, 1758. 311. 6

Szamota, 1891. 171. 7 Forgách, 1982. 366. 8

SZSZBML, IV. A. l.Fasc. 28. No 1-2. 1610.; V. A. 3. 12. doboz 24. 1636. (latin nyelvű)