Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Balogh István: Szabolcs vármegye adózása (1699–1703)
Azt is tudták, hogy készül az 1702. évi adófizetésről szóló királyi parancslevél, de csak a január 23-án tartott közgyűlésen olvasták fel az előző év november 24-én kelt mandátumot. Ez a Lipót aláírásával, nyomtatott formában, ünnepélyes bevezetéssel ellátott parancslevél tudatta a vármegyékkel, hogy Isten segítségével a keresztény világ támogató erejével együtt sikerült Magyarország legnagyobb részét felszabadítani, de a török birodalom fenyegetése nem múlott el. Ezért a hadsereget állandóan fenn kell tartani. Ennek fenntartásához állandó adókivetésre van szükség: „Ezért határoztunk úgy és parancsoljuk meg, hogy közjót szolgáló állandó adó terheinek viseléséhez kivétel nélkül arányosan mindenki járuljon hozzá. " A sok hozzá érkezett panasz nyomán tudja, hogy mind a vármegyékben, mind a királyi városokban vannak olyanok, akik kivonják magukat a közös adóteher és a katonai beszállásolás alól, vannak olyan magasabb tisztségviselők [magistratus superior], akik tetszésük szerint szabaduraságot gyakorolnak az alattuk valók felett „és a többieket a teljes teher hordozására kényszerítik". E visszaélés orvoslására már történtek intézkedések, most azonban, hogy „kiderítésükre és megszüntetésükre a vármegyék és városok elöljárói képesek legyenek, mind a vármegyékbe, mind a királyi városokba királyi biztosokat fog rendelni a kiadott felsőbb rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére". Hogy az adókivetést, -beszedést és a hátralékokat ellenőrizni lehessen, az adószedőket rendszeres elszámolásra [computus] kell kényszeríteni. „A panaszosok, a módfelett megterheltek az említett biztosoknál meghallgatásra találnak, és elégtételt kaphatnak, mindent tudtára adhatnak őfelségének... Ezt a rendelkezést pedig a vármegye közgyűlésén minél hamarabb közzé kell tenni, tartalmát a szolgabírákjárásonként hirdessék ki. " Azt nem tudjuk, hogy Szabolcs megye szószerint vette-e a rendelkezést. A parancslevél hátán a jegyző feljegyezte: „A hozzánk szóló parancslevelet közzétettük és alattvalón engedelmességgel fogadtuk. " 42 1702 elején azonban a vármegye nem sejthette, hogy ez az általános adókivetés, a nemeseket terhelő accisa [jövedelemadó] és a repartitio [katonai ellátás] a korábbihoz képest milyen megterhelést jelent, de akkorára, amilyen lett, nem számítottak, főleg a sokszori küldöttségjárás és ajándékozás után. Éppen ezért az 1702. március 3-án tartott közgyűlésen egy, a nádorhoz küldött folyamodásban részletesen leírták a megye helyzetét és jelezték a várható következményeket. A bevezetésben emlékeztették arra, hogy sokszori folyamodásuk ellenére az adóteher nem csökkent, hanem folyton növekedett. „ Hat év óta szüntelen kérjük aportio leszállítását", de az inkább még A sóval való kereskedés részletes szabályozásáról szóló.uralkodói parancs csak egy hónap múlva jelent meg, de az előzetes híre is nagy felháborodást váltott ki. A kincstári só árának mázsáját (kb. 56 kg) fél forintban állapította meg. Fasc. 3. No. 7-8. Bécs, 1701. dec. 16.; Fasc. 3. No. 53. Bécs, 1702. máj. 4.
