Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Pejin Attila: A Kossuth-kultusz nyomai Zentán és Magyarkanizsán

A történelmi hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy még 1903-ban mégiscsak eljutott egy szobor Zentára: Varga Sándor szegedi szobrász ajándéka volt ez az akko­riban megalakult Kossuth-asztaltársaság számára - gipszből. 9 Trianon után az emlékezés természetesen „kihagyott", pontosabban elmaradtak a nyilvános ünnepségek, s így ment ez egészen a kilencvenes évekig. A titói korszak sem hagyott ugyanis tág teret az etnocentrikus emlékezések számára. Hozzá kell azonban tennünk, hogy e tekintetben nem voltak jobb helyzetben Jugoszlávia többsé­gi nemzetei sem. Ám a zentai múzeumba bekerült, viszonylag nagyszámú Kossuth­bankó arról tanúskodik, hogy egyes családokon belül hosszú ideig kegyelettel, egy­fajta ereklyeként őrizték azokat. Kossuth és Magyarkanizsa Bár a témát illetően kutatásaink nem terjedtek ki komolyabban a Zentához közeli Ma­gyarkanizsára, a Kossuth-tisztélét nyomai itt is fellelhetőek. Az utcanév, a Kossuth­bankók, díszpolgárrá való kinevezés stb. Zentához hasonlóan itt is megjelenik. Van azonban még egy érdekesség, persze szintén nem nagy újdonság, ti. a Kossuth iránt érzett rajongás, illetve a vele vállalt szolidaritás - más városokhoz hasonlóan - töb­bek között Kanizsa vezető személyiségeit is arra késztette, hogy 1870-ben a turini re­metét felkérje, vállalja a kanizsai kerület országgyűlési képviseletét. Kossuth persze itt sem tett kivételt, de a válaszlevél soraiból kitűnik, hálásan fogadta a megválasztást, ugyanakkor ízelítőt kaphatunk a politikus akkori gondolataiból: hogy nem tud bele­nyugodni a kiegyezésbe, hogy mennyire csodálja az Egyesült Államokat, de hogy a végén Magyarország nemzetiségeit (persze Kanizsáról lévén szó, itt elsősorban a ma­gyarokra és a szerbekre gondol) megbékélésre kéri. 10 Mindenesetre a magyarkani­zsaiak 1894-ben bekövetkezett halálakor országgyűlési képviselőjükként emlege­tik. 11 * * * Igazmondás, 1903. november 8. Kossuth Torinóból írt levele Ókanizsa (Magyarkanizsa) elöljáróinak, 1870. október 15. Fogal­mazvány. Magyar Országos Levéltár, R 90, 35. cs. Zentai Közlöny, 1894. április 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom