Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Galambos Sándor: Böszörményi László, a „Kis-Kossuth”. Párhuzamok és kapcsolódási pontok

Az 186l-es országgyűlésen Böszörményi a Teleki László által vezetett, radikálisabb Határozati Párthoz csatlakozott, s nem az óvatosabb Deák Ferenc irányította Felirati Párthoz. Böszörményi parlamenti szüzbeszédét május 29-én tartotta meg.

10 Már az elején kinyilvánította, hogy őseink akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor „... méltatlanra, legnagyobb ellenségünkre, az osztrák házra, e megtestesült hálátlanságra pazarolták... nagylelkűségüket". Az utódoknak kell e bűnt jóvátenniük. Politikai eszményképeinek Batthyány Lajost és Teleki Lászlót nevezte meg, de a vezérlő csillagnak Kossuth Lajost tartotta, aki „még él és működik hazánk s az emberiség javára". Az 186l-es országgyűlés tagjainak többsége az 1848-as törvények visszaállításának igényével politizált, de ekkor már kevesen vállalták Kossuthot, mivel az ő neve 1849-et is jelentette, tehát a volt kormányzó neve a magyar nép függetlenségével és a demokratikus irány továbbfejlesztésével kapcsolódott össze. Teleki László május 8-i tragikus halála után a határozati párt soraiban megkezdődött a bomlás. A lavírozó pártvezetéssel elégedetlenek mintegy 20 fős csoportja, köztük Böszörményi megalakította az ún. szélsőbalt, amely az ülésteremben elfoglalt helyéről kapta a nevét. A csoport Szilágyi Virgil révén megpróbálta felvenni a kapcsolatot Kossuth Lajossal.

11 Kossuth örült az új szövetségeseknek, de hazai titkos kapcsolatait nem árulta el, csupán arra tett ígéretet, hogy itthoni barátaival tudatni fogja a szélsőbaloldal ajánlatát. Azt kérte tőlük, hogy energiájukat a függetlenségi kérdésre irányítsák, a demokratikus követeléseket hagyják későbbre. A kapcsolatfelvétel azonban nem történt meg. Kossuth sürgetésére a titkos csoport egyik vezetője, báró Podmaniczky Frigyes a szélsőbal jelentéktelenségét, tagjainak emberi hibáit hozta fel, mindössze hat képviselőt nevezett meg, akikkel hajlandók lennének együttműködni. Ezek között volt Böszörményi is. 1861 augusztusában az uralkodó feloszlatta az országgyűlést. A Schmerling-provizórium ideje alatt sem az országos, sem a helyi politizálási lehetőségek nem működtek. A szélsőbaloldal ugyan 1862 elején megjelentette a Jövő c. hetilapot, amelyet Böszörményi is támogatott, de a hatóságok ezt hamarosan betiltották. Az országgyűlést végül 1865 decemberére hívta össze ismét az uralkodó. Böszörményi újra győzött választókerületében. Igaz, hogy most már csak elenyésző többséggel. De ha figyelembe vesszük, hogy a Deák-párt jelöltjei jelentős támogatást kaptak a hatóságok részéről, akkor különösen értékesnek tarthatjuk sikerét. A képviselőházba kb. húsz szélsőbaloldali jutott be. A csoport legnagyobb tekintélyű vezetőjévé 1861-diki országgyűlés. Pest, 1861. Szerk. Hajnik Károly. 1. k. 68. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Bp., 1967. 589-590.