Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Balogh István: Szabolcs vármegye adózása (1699–1703)

150 krajcár és 2 dénár fizetésre kötelezték, a többi 81 930 forint 47 krajcár és 3 dénár a földesúri birtokon élő jobbágyokat terhelte.

2 A vármegye közgyűlése május 15-én úgy határozott, hogy az adóteher arányos felosztása végett június 11 -re Kisvárdába újabb gyűlést hív össze. Ezen Gróf Zichy István főispán elnöklete alatt a két alispán, valamint a megye előkelőbb és nagyobb birtokosai közül gróf Zichy László, Barkóczy László, Vay Ábrahám, Ibrányi László, Kércsy Sándor, Megyeri Tamás, idősebb Jármy Ferenc, Lővey Ádám és Ramocsaházy György által megtárgyalt adóbehajtási tervezetet ismertették.

3 Hosszas vitatkozás után az a megegyezés született, hogy a megyében minden birtokkal és egyéb jövedelemmel bíró főúr és nemes minden ingó és ingatlan vagyonát, valamint jövedelmét hitelesen összeírják, majd az összeírást a közgyűlés elé terjesztik. Az összeírásban fel kellett venni a haszon és meddő állatállományt, a méneket, a vízi- és szárazmalmokat, a szálfás és makkos erdőket, halászó vizeket, serfőzőket, korcsmákat, mészárszékeket, kereskedést, a mesterség hasznát, a gabona (köles, lencse és borsó), valamint a gyümölcsöskert termését — ez lett a jövendőbeli adókivetés alapja. Az 1700. november 6-án tartott közgyűlés határozata szerint „az adószedő szükségtől kényszerítve mindenekelőtt a vármegye fő- és köznemeseitől a nagyobb pénzbeli summát szedje be, aztán elismervény ellenében a megye közönsége pénztárba fizesse be".

4 A felszabadító háború kezdete óta (1686 után) az első években szabályozatlanul, szükség szerint, később már általános szabályozás szerint folyt a katonaság élelem- és fuvarbeli szükségletének, ellátásának, elszállásolásának intézése. Ehhez járult ettől kezdve az állandó, pénzben lerovandó adó beszedésének szabályozása is. Az országos főhatóság a pénzügyeket intéző, Pozsonyban székelő magyar kamara volt, amely az 1698-1699. évi adókivetés elszámolására kiadott rendeletében jelezte a megyének, hogy a bécsi udvari hatóságok (kancellária, udvari kamara, udvari haditanács) a jövőben bizonyos számban állandóan az országban tartózkodó katonaság elszállásolását és ellátását is rendezni kívánja, ill. nemcsak a falvakban, hanem a fallal kerített királyi városokban is lesz katonaság beszállásolva — itt kaszárnyákat fognak számukra építeni. Az elszállásolás és ellátás tervezetének elkészítésére Kassára kellett mind a vármegyéknek, mind a városoknak elküldeni követeiket,

5 ugyanis a török háború befejezése után a Habsburg uralom alatt álló országokban az addig a 1 Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában. (A magyar nemzet története. VII. k.) Bp., 1898. (a továbbiakban Acsády, 1898.) 523-524.; Prot. 17. fol. 160. 1699. 3 Prot. 17. fol. 163. 1699. máj. 15.; fol. 165/b. 1699. jún. 19.; fol. 167/b. 1699. szept. 3.; Fasc. 121. No. 3. é. n. 4 Prot. 17. fol. 190. 1700. 5 Fasc. 1. No. 74. Kassa, 1699. dec. 19.