Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

gyei vezetőség kisujját sem mozdította a vasút arra kanyarításáért.) Nyíregyházáról viszont 1872 után már működik az az elágazás is, amelyik Kisvárdán át az ország északi városai felé, sőt Galíciáig vezet. Megyénk Nagykálióban hivataloskodó, gyűlésező vezető testülete állandó idegenkedéssel figyelte az 1753-ban újratelepített Nyíregyháza gyors fejlődését, gazdagodását. Ellenérzéssel viseltetett az eredetileg tót ajkú jövevények iránt, akik olyan keresztény egyház tagjai, evangélikusok = lutheránusok, akikhez hasonlóak ismeretlenek a megyében. Ráadásul az „önhitt" lakosság mindent elkövet, hogy a megyei kormányzástól független, önálló törvényhatósági jogokat szerezzen. A város eme törekvését végig meg tudta hiúsítani a megyei közgyűlés. Nyíregyháza mindettől függetlenül mindig befogadó hajlandóságú, nyílt lakossági politikát folytatott. Az 1862-ben a polgárság által létrehozott takarékpénztár üzleti tevékenysége kiterjedt a megyére, és példájára más hasonló intézmények is nyíltak. 1861-ben újraindított magasabb iskolája már gimnázium, nyolcosztályossá fejlődik, 1888-ban már érettségiznek is diákjai, akiknek jelentős hányada nem is nyíregyházi. (Ez a mai Kossuth-nevű, újra evangélikus gimnázium elődje.) - Az 1832-ben indult Magyar Olvasó Társaság, amelyet 1849-ben betiltottak, a Bach-korszak végén kaszinóegyletként működött: majd a „megyeiek" is felfedezik, s lassanként belépnek a tagok közé, néhányuk a tisztikarban is szerepet vállal. A megnövekedett városban legnagyobb lélekszámú az evangélikusság, de a többi egyház, felekezet is nyugodtan fejtheti ki saját szabályai szerint folytatott belső életét, rítusát. Ez vonatkozik a zsidóságra is, és ezt nem zavarja lényegesen az 1883. évi hírhedt eszlári per sem. Az a tisztes egymás mellett élés, ma használt szóval ökumenikus szellem, amelyről gyakran emlékezik meg a nyíregyházi születésű Krúdy Gyula is, tényleges valóság Nyíregyházán. Jellemzőnek mondható, hogy például a megyeszékhely áthelyezésének idejében a város polgármestere, Krasznay Gábor, a volt 48/49-es honvédszázados, római katolikus; éppúgy, mint a helybeli ügyvéd, Vidliczkay József, aki hat ciklusban képviselte 1869 és 1890 között a várost az országgyűlésben. - Az is felemlítendő, hogy békésen folynak azok a századvégi spontán és hivatalos ünnepségek, amelyek közül az emigráns Kossuth ünneplésének helye az evangélikus