Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

eredeti vagyonszerzők csendes visszavonultságban együtt élnek a fiatalokkal. Ezen a fokon és a második generációban nincs vegyes házasság, se kitérés, legfeljebb magyarosabb név felvétele. A középgeneráció már a magasabb iskolákat végzett: kaszinói, közéleti, gazdasági kapcsolatok, esetleg birtokszomszédság folytán ténylegesen érintkezik keresztényekkel családilag is. Az asszonyok részt vesznek a nőegyleti, szociális gondoskodói alkalmakon, a férfiak esetleg meghívást kapnak a szomszédok rendezte körvadászatokra. Ilyenkor ott be is mutathatják kiválóan nevelt agaraikat, - de arról már nem lehet szó, hogy eljuthassanak a szabolcsi dzsentriknek exkluzív, és végig annak megőrzött, őszi agarászataira. Ennek a generációnak a fiai már gyakran önállóan gazdálkodnának: elvégzik az ehhez szükséges akadémiát Pallagon vagy Magyaróváron, együtt mulatnak az ott tanuló dzsentri fiakkal, s a katonai szolgálatuk közeledtére mindent elkövetnek, hogy a huszárokhoz vagy legalább a lovastüzérekhez kerüljenek. (Ez azonban inkább csak ritkán sikerül.) A város társadalma kevésbé találkozott a mulatós, nagy kártyapartik viadoraként excellait zsidó személyekkel, mert ezek a tanyasi vagy kastélybeli Játékok" meglehetősen zártkörben folytak. Visszatetszést akkor keltett, ha túlzásokról volt szó, mint például annak a kikeresztelkedett nagykereskedőnek a megjelenése az akkor errejáró Kossuth Ferenc fogadásán, amikor ott „igazi" díszmagyarban keltett feltűnést mentével, kócsagtollas prémes süveggel. Már régebben hallottam erről idős, még a húszas években kivándorlásra kényszerült: nyíregyházi hitsorsosától, hogy az illető soha többet nem viselte ezt a költséges ruházatot; annyira megvetették ezért, a város mindenrendü-rangú -vallású családja körében ezt a fennhéjázó megjelenést, szóval, csipkelődő versecskékkel egyformán elítélték. Afféle összefoglalásul kaphat itt helyet Krúdy Gyulának egy nyíregyházi életképéből idézendő részlete. A Krúdyk római katolikusok, az író apja ügyvéd, pörvivője sok megyei dzsentrinek; az ő apja, legidősebb Gyula, szintén ügyvédi pályát futott: közismert antiszemita. 1924-ben a város örökváltságának 100. évfordulóján széleskörű ün-