Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

folytonosság: már senki sincs az intézménynél abból az időből, amikor ők kezdték az itteni szolgálatot, s csak kevesen vagyunk már életben olyanok, akik Garamvölgyi Róbert fiatal korában lehettünk együtt ugyanennek a munkahelynek, a Kossuth-nak a dolgozója, nemes célkitűzéseinek együtt szolgálója. így búcsúzom most tőle: Garamvölgyi Róberttől, akire mindig szívesen fognak visszaemlékezni tanárok és diákok, nappali vagy esti-levelező tagozatosok, egyéb munkatársak: mindazok, akik ebben a négy és fél évtizedben valamilyen szállal kötődhettek a Kossuth megöregedett Gimnázium közi épületéhez, az öreg Alma Materhez. Egykor minden óra kezdetekor és végén, mostanában már csak ballagáskor, érettségi találkozók alkalmával adott jelzést Garamvölgyi Róbert az iskola hajdan használt régi csengőjével. Most, ahogy a ravatalozótól e sírhoz indultunk, a temető csengőjét hallhattuk: ez a harang most a mi Róbertünkért szólt. Legyen pihenése nyugodt: példaadó életének emléke közöttünk él és marad; nem dolgozott, nem élt hiába!" * Férje halálakor 66 éves a felesége, Kruták Erzsébet (1919-2001), aki már akkor 40 éve a második pedellus-kulcsszámon dolgozott, „továbbszolgálóként" is maradt a szolgálati lakásban az iskolaudvar keleti sarkában. Megjegyzendő, hogy a klasszikus latin nyelvi szótárokban ez a mesterségnév így nem szerepel. Majd a XVII. században a középkori latinság első nagyszótárának mestere, Du Cange külön szócikkel szerepelteti. Ennek nyomán Bartal Antalnak 1901-ben megjelent középkori magyarországi latinság-szótárában ez olvasható: ,pedellus,-\ (publicus minister academicus): magyarul: iskolai szolga". - Nem lehet szem elől téveszteni, hogy e pedellus mesterségnek nincs nőnemű alakja, - lévén ez kizárólag férfi-foglalkozás. Nálunk az egyszerűség kedvéért „hivatalosan" Róbertné lett a megszólítása, a diákok részére pedig Róbert néni, mivel pedig kortársak lévén, I. elemista korunkban, feleségemmel együtt iskolatársunk is volt: Bözsike. Elete utolsó napjáig is dolgozva az iskolában, amikor 2001. március