Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

dűlőben levő vidéki, egyházi középiskola, a nyíregyházi Kossuth, ahová a harmincas évek elejétől egymásután jönnek olyan fiatalok, akik a maguk területének jó szakemberei, s a város szellemi életének is hangadó, tevékeny személyiségei. A sor Belohorszky Ferenccel kezdődött, Kovács Mátéval folytatódott; a két későbbi főiskolai nyelvész tanszékvezető, Benkő László és Bakos József éppúgy idetartozik, mint a matematikus Eötvös kollégista Bencsik István (a debreceni agráregyetem szervezője, első rektora az ötvenes években). Éppen abban az évben indul meg a Bessenyei Kör folyóirata, a Szabolcsi Szemle is. Sziklay természetesen kapcsolódik ide szakcikkekkel, jó kritikai érzékkel írt recenziókkal. A 22 éves fiatalember egyenesen az Eötvös Kollégiumból jött ide. Tanári oklevele mellé a bölcsészet „tudori" oklevelét is mellékelte a beadott pályázathoz. Kazinczy Ferencnek az irodalom kérdéseiről vallott nézeteit dolgozta fel: a nagy nyelvújító kassai szervező munkásságát. Ez azért kedves témája, hiszen őmaga is kassai, onnan került a budapesti egyetemre. Voltak már itt, a gimnáziumban Eötvös kollégista elődjei. A tennészetrajztudós Schárbert Ármin szíves szeretettel fogadta a közös budai alma mater falai között nevelkedett fiatal filozoptert, aki folytatta azt az elmélyült tudáson alapuló tanári, ismeretterjesztő munkát, amelyet Lefíler Béla (1887-1936) kezdett itt a század elején, amikor 1909-ben idejött, szintén az Eötvös Kollégiumból. Kettőjük pályája között egyébként is akadnak párhuzamok. Lefifler a tízes évek elején az Ady nemzedék ügyének lelkes propagátora. Akkor, amikor a helyi újság sok Ady-ellenes gúnyiratot közöl. Közben a skandináv irodalmak ismertetője, s ebben jó segítőtársa: svéd felesége is. Sziklay új szemlélettel tanít, beszél a nemzetiségi kérdésről, a tót-szlovák kapcsolatokról: kutatója, ismeretterjesztője a közös múlthoz tartozó, de addig inkább csak lekezelt szlovák irodalomnak. És filológiai munkájában neki is a felesége a legközvetlenebb munkatársa. Mindkettőjüket a debreceni egyetem habilitálta magántanárrá, később főiskolai-egyetemi oktatóként terjesztették tudományukat, s munkásságuk a nemzetközi irodalomtörténészek között egyaránt elismerésre talált. így, bizonyos hagyományt folytatva, Sziklay jól érezhette magát, amikor megtelepedett ebben az Alföld széli városban. Innen is kapcsolata van a szlovakisztikai tanulmányokhoz szükséges nagykönyvtárak-