Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)
II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN
haszna: én abban látom azt, hogy 16-17 éves korunkban felelősségteljes feladatokat kellett végeznünk, nemcsak a ránk bízott fiatalabbak kiképzésénél, „nevelésénél", hanem pl. kirándulásszervezésben, vezetésben, nyári táborozások aprólékos előkészítésében, megszervezésében, lebonyolításában. Nemcsak későbbi katonaéletemre készített elő, hanem általában a feladatteljesítés erkölcsi nyűgének és örömének a megismerésére, természetességére is ránevelt - talán nem is sikertelenül. Jólesik most is ezekre visszagondolni. Nekem még egy évig Budapesten is kapcsolatom volt a hárshegyi cserkészparkkal, az ottani részfeladatokkal, pl. a Szent István-év kapcsán, később azonban már nem. 1939 után pedig már az eredeti cserkésztestvériség alapgondolatának élése fokozatosan lehetetlenné vált a meghozott zsidótörvények miatt, mindinkább a katonai előképzés lett a fontos, immár a leventemozgalom keretein belül, s ez már nem az igazi. Itt említem meg, hogy gyakran írt ki az iskola pályázatokat egy-egy nagyobb, nevezetesebb művészeti, történelmi évforduló alkalmából. A mi időnkben pl. Horatius, Berzsenyi, Liszt Ferenc művészetének bemutatására. Ilyen az immár 100 évnél régebb idő óta iskolánkban kiírt Kossuth (történelmi témájú) pályázat, melyet később követett a Petőfiről elnevezett irodalmi, esztétikai témájú verseny. Ezeket jelentős díjazással alapítványok támogatták és a két világháború között is ki-kiírták. A március 15-i ünnepélyen részletesen mutatták be a pályázatokat, megbírálták, összehasonlították, és a pályadíjat az iskola kormányzótanácsának elnöke adta át. Ugyancsak pályázatot írtak ki a március 15-i ünnepi beszéd megírására: a díjazott beszédet a szerzőnek kellett-lehetett előadnia a nyilvános iskolai ünnepélyen, a díszteremben. Az elmondottakhoz említeni kell emlékeztetőül, hogy a mi diákidőnkben nem voltak ifjúsági, városi, társulati, művelődési házak, ahol a diákság esetleg élhetett volna olyan alkalmakkal, amelyek egyéni érdeklődését kielégítették volna. Ilyenek nem léteztek Nyíregyházán sem. Az iskola viszont, a mi időnkben már, Zsolnai igazgatónk idejében, világosan látta, hogy nemcsak a kötött délelőttökön kell művelni a tanulókat, hanem délután is: nagyon sokféleképpen, mert a diákok érdeklődése is szerteágazó. És nem kötelezően, hanem önként jelentkezés alapján kell kezelni a