Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

Zsolnai Vilmos igazgató emléktáblája Dr. Sziklay László emléktáblája (1994) (1997) Az iskola arra a társadalmi életformára nevel, amelynek idejében működik: annak a társadalomnak nevel fegyelmezett, munkájukat majd szakszerűen, pontosan végző állampolgárokat. Bent az iskola falai között is fegyelmet kíván: ennek sarkalatos alapelve a tanári tekintély, amelyet biztosít a diákok szellemi alsóbbrendűsége, a tanári minősítés egyeduralma. A tanár magasabbrendüsége tudatában előad és számon kér, osztályoz-minősít fellebbezhetetlen hatalommal. Feladja, kikérdezi a leckét, osztályozza a hallottakat, elbírálja a diák magatartását, viselkedését szintén számokban is kifejezve. Az az ideális diák, aki hibátlanul megfelel az iskolai fegyelmi szabályzatoknak, bemagolja a tananyagot, könyvnélkülit, együtt röhög az osztállyal, ha a tanár „viccelődik", netán éppen valamelyik osztálytársuk kigúnyolása kapcsán, készséggel segíti fel a tanár kabátját, lakására viszi a kijavítandó dolgozatokat stb. A tanár csak az osztályteremben foglalkozik a diákokkal, a folyosón nem illik, nem szokás megszólítani. Vagyis: azzal a diákkal elégedett a „bérmunkás tanerő",