Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

Ugyanebben a műben majdnem négy teljes oldalt szán Nyíregyháza ismertetésére: a kallóinál háromszor több lakosról is szólva. Elmondja, hogy 1824-ben „urává tévén magát minden földesúri jog a városra ruháztatott. - 1837ben királyi szabadalom által tanácsa is rendeztetett. A fenti, egyidőbeli ismertetésből is látható, hogy az 1876-ban hozott törvény, amely a megye székhelyét Nyíregyházára tétette át, a történelmileg kialakult helyzet alapján döntött. A megye legnagyobb települését választották ki erre a rangra, ahol a városiasodásban látha* *»u • lfl

r. ,.

r -.Ac A- tó fejlődés mutatkozik és felA földesúr, grof Karolyi Ferenc átadja fogadó n J nyilatkozatát (pátensét) Petrikovics János szar- n

Ött azokhoz a feladatokhoz, vasi csizmadiának, az áttelepülés szervezőjének amelyekhez a régi székhely 1753. május 25-én. va

gy a megye más települése {Nagy Benedek szobra, 2001.) q{M[% még nem Nyíregyháza vezetősége, lakossága elégedetten és áldozatra készen fogadta ezt a minősítést is tartalmazó döntést. Hiszen már évek óta itt működik a környék igazságszolgáltató központja, a törvényszék - az ügyészséggel, járásbírósággal, telekkönyvvel és a fogházzal együtt. - 1858 óta már vasúti csatlakozás van az országos hálózattal. (Nem felejthető, hogy 1854-ben, a tervezés idején a kallói lakosság, bár igényelte a vasutat, eladósodott helyzete miatt képtelen volt a várható költségek vállalására, ahogy ezt Görömbey Péter várostörténész írja. Az viszont teljességgel érthetetlen, hogy az ott székelő me-