Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)
IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK
ragad: „Nem érted, édesapám, hogy miről van szó? Gyere, majd megmagyarázom!" Benne van a szoborban ez az együttlepésre, együtt-tartásra felhívás, felszólítás, ami minden személyes találkozásnál varázsos hatást tett mindenkire: ismerősre, ismeretlen hallgatóra; ahogy lelkes izgatottsággal, széles taglejtésekkel magyarázta, ami éppen akkor foglalkoztatja - „százhúszat verő" szívét. A propagandista, az agitátor, a közélet ügyvédje és képviselője használja ezt a széles gesztust: ezért szerencsés Váci szobrának ez a mozdulata... Jó a felállítás módja, mert szinte a tér fövényével egyszinten, a gyalogosokkal majdnem egymagasságban, lábával kissé benyomódva a betonba - úgy jön felénk, jár, áll köztünk. Mert Váci nemcsak a pódiumon volt költő, közéleti ember, hanem az utcán, presszóban, iskolában és szerkesztőségekben is. Mindenütt, amerre mi is járunk-kelünk, ahol valamennyien megfordulunk. Nem volt más ideológiája és mondanivalója szegények között és írók társaságában: mindig ugyanarról beszél, a képviselőházban vagy az irodalmi színpadon, idegenek és régi osztálytársak között egyaránt. És még az is jó, hogy ebben a rövid ingujjas öltözetben áll előttünk, ahogy oly sokszor láthattuk, hiszen szeretett szabadon-szel lösen öltözni. Ráadásul, így sokkal fiatalosabb is: olyan, mint, amikor elment Nyíregyházáról, hogy nem sokkal később, már országos hírnév birtokában is hirdesse a szegény emberek Kelet felöl jött igazságát, és intézze ügyét tanyasi gyerekek kollégiumának, pedagógiai főiskolának - ahogy éppen kellett. Ez a fiatal arc: a nyíregyházi arca, mert ezzel ment el és ennyire szépült meg mindig, ha a szülőföld szolgálatát végezte írásban vagy szóval... Sikerült az elhelyezés is: hogy egy padot tettek a költő mögé - könyvvel. A nyitott lapokon név és dátumok, meg egy-két verssor a származásról. Eligazító annak, aki netán mégsem tudná, hogy kit is ábrázol a szobor; jelzés arról, hogy mennyire szerette a könyvvel tett sétát Váci - akár az erdőnkben, akár Budán, például a Feneketlen tó környékén, amikor esetleg Marival éppen vadkacsákat etettek morzsával... és az is kifejezésrejut, hogy milyen szimbolikus szerep jut a ligeti padnak Váci humanista, elidegenedés ellen harcoló szemléletében: hadd utaljak itt a Rózsák a jégen c. prózájára, - bár ott hóemberek ülnek a padon s nem nyitott könyv adja a tanulságot...
