Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

sére a város nyugati felére, a Bethlen utca végére helyezték, a körúti villanyrendőr körüli, akkoriban még beépítetlen területen (a Vörösmarty tér, a volt Kemév és a Konzervgyár környékén, a Mező utcától nyugatra levő puszta részeken.) Ez a III. szakasztól nyugatra elterülő, ma már meglehetősen sürün lakott és rendezett terület határai 70-75 éve épültek, amikor az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB) földosztási és házhelyjuttatási akciója nyomán kaptak a város lakosai itt viszonylag olcsó telkeket és a házépítéshez kölcsönöket. A negyedik szakasz hatalmas területet foglalt magában: a kallói országúttól, illetve a vásárosnaményi vasúti sínektől délre. Keleti határa az orosi szőlők, közismertebb néven a Borbánya, amelyik csak 1950-től tartozik közigazgatásilag is Nyíregyházához (és a Kisteleki szőlők), a nyugati határa pedig a debreceni országút. Szépen sorakoztak itt is észak-déli irányban a dűlők, számszerint tizenegy. Ott következnek aztán a orosi határhoz közelebb esett ókisteleki szőlők és mellettük nyugatra a kisteleki újszőlők. Ezektől délebbre beszélhetünk az örökösföldek ötödik szakaszáról. Ebben már eléggé szabálytalanul húzódó dülő-parcellákban találjuk a földeket a Kisteleki bokor mellett, a mátészalkai vasútvonalig. A már említett birtoklevél tulajdonosa is ebben az ötödik szakaszban kapott örökös birtokként egy hold jobb minőségű földet, 80 forintért. És itt említhető meg az is, hogy a debreceni országút nyugati oldalán, beleértve a vasút és a Folyás menti földeket is, következnek a nyugati peremföldek Ezek majdnem két évtizeddel később, a hetvenes években kerültek eladásra. Ezek a pázsitok. A Tiszavasvári (régen Szentmihályi) út osztja két részre ezeket a régi legelő-prémföldeket: északra a Felső-, az úttól délre az Alsópázsitként ismerősök ezek a területek ma is. * Végül: nyomon követhetjük, hogy mi lett később magának az 1854ben kényszerkölcsönként kifizetett 200 ezer forint sorsa. - 1858-ban az egész összeget visszakapta a város. - Három év kellett ahhoz, hogy a város határozatot hozzon az összeg felhasználására. Annál is inkább, mert -