Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

lük Kubinyi már korábban szereplője a Nyírvidék tárcarovatának, éppen Ballay üdvözli őt 191 l-ben egy szép, hangulatos versben: ők már nem ismeretlenek a város irodalomkedvelő fiatalsága előtt (Mindketten fiatalon haltak meg: Kubinyi a háború elején esett el, Ballayt az 1918. évi spanyoljárvány ragadta el.) Akkoriban még Vertse K. Andor elsősorban zenei sikereivel hívta fel magára a figyelmet, viszont benne van a legtöbb szervező erő: ezt később is tanúsítja, hiszen tucatnyi hetilap, újság szerkesztésében, alapításában vett részt élete során. Kik voltak a munkatársak? A később majd Kossuthról elnevezett, akkor még főgimnázium önképzőkörében kereshetjük a folyóiratot eredményező barátságok kialakulását. A lap 1911. októberétől 1912 márciusáig megjelent hat számának legszorgalmasabb szerzői együtt diákoskodtak. Vertse és Ballay osztálytársak voltak, 1908-ban érettségiztek; előttük végzett Eckerdt Elek, őt viszont Bosnyák Béla előzte meg, aki az alsó négy osztályban együtt járt Kállay Miklóssal. Az egykori diák 1909 óta már itt tanít: Leffier Béla, akinek Szöllőssy Pál volt osztálytársa, s önálló már az ügyvéd Lukács Tihamér is az 1903-ban érettségizettek közül. A legfiatalabb talán Kelen László, aki csak 1910-ben került az egyetemre. A szerkesztők ebben az időben végzik felsőfokú tanulmányaikat, s írják közben misztikus verseiket, filozofálgató tanulmányaikat, a többnyire erotikus elbeszéléseket A Hónap számára: így igazolható az az állítás, hogy az akkori Nyíregyháza fiatal szépíróinak gondolkodóinak a lapja volt ez. A címe alighanem visszavezethető a Nagyváradon, 1908-ban megalakult Holnap társaságra és hasonló című nagy feltűnést keltő két versantológiájára. Ezekben Ady és költőtársai szinte kiáltványszerűen mutatták be modem művészi és életszemléletük verseit. Vertse és barátai szívesen nevezték magukat hónaposoknak: ez is utal az említett „elődökre", bár a nyíregyházi fiatalok nem csak verseket közöltek. Viszont vállalták ugyanazokat a friss művészeti eszményeket. Ez elsősorban Leffier Bélának Ady-dolgozatában követhető nyomon (erre Katona B. is utal idézett dolgozatában), de ide sorolhatjuk Eckerdt Elek folytatásos tanulmányát is a modem zenei törekvésekről. Nem maradtak a tanulmányok az általánosságoknál: így pl. Bosnyák Béla, aki akkor már Budapesten neves szociológus, hosszabb dolgozatot ír Nyíregyháza jövő-