Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

A főgimnáziumnak csak két olyan tanára volt, aki innen, az őslakosok közül került ki. Az idősebb Moravszky Ferenc és a három évvel fiatalabb Vietórisz József. Akkor itt csak hat osztályt végezhettek. Moravszky Iglón, Vietórisz a budapesti evangélikus fiú főgimnáziumban érett, majd Vietórisz bölcsész doktorátust is tett. Budapesten filozopterkedtek és tanárként ide jöttek vissza. * Vietórisz József 1868-ban született, V. Dániel és Cseffó Julianna legidősebb fiaként. Édesapja csizmadia, a Katona u. 1. sz. alatti, nemrég még megvolt öreg házban. Az apa a csizmadia céh jegyzője, akinek feladata a gyűlések szervezése, s ehhez József-diák úgy nyújt segítséget, hogy a nyelestükörhöz hasonló réztokba zárt meghívót körülhordozza a mesterkollégáknál. Sőt a jegyzőkönyveket is ő másolja vagy a számadásokat is elvégzi, - mint ahogy öregdiákként visszaemlékszik erre majd 1936-ban. A héttagú család gyermekét csak a legjobb elemista diáknak kijárt stipendium téríthette el a csizmadiainasságtól a gimnázium irányába. Kiváló „szorgalmával és előmenetelével" a későbbiek során is elérte, hogy nem kellett anyagi nehézségek miatt tanulmányait megszakítani vagy abbahagyni. Szülei, idősebb korukban vegyeskereskedést vezettek. Sokan emlékeznek még a csengős boltra: az idős házaspár - főleg nyáron - az udvaron pihent, s csak a nyíló ajtóval megszólalt csengő szavára mentek be a boltba, hogy a vevő szolgálatára lehessenek. A budapesti egyetemi tanulmányok elején már magára hívta az ifjú Vietórisz professzorainak figyelmét. Instruktornak, nevelőnek ajánlották. Miközben szerény körülmények között tanulta a klasszikusokat, fényesebb szellemi és társadalmi körben forogva taníthatott, - művelődött, csiszolódott emberileg. Az egyetemi élet csalta ki első verseit. A diákkörben szavalt a március 15-i ünnepségen, s ez a verse megjelent a Nyírvidék 1888. március 18-i számában. Szélesebb körben is népszerű lehetett: őszszel, amikor az egyetemre visszatért ifjúság megemlékezett Trefort Ágostról, a nyáron elhalt miniszterről, Vietórisz mondta el az emlékbeszédet az egyetem fejlesztéséért sokat tevő kultúrpolitikus emlékére, 1888-ban.