Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

A nóbelbálokra általában névre szóló meghívókat küldtek ki. Csorba Sándor talált reformkori kézirattári kutatásai során egyet: az 1840 körüli nyomtatott megkereséssel Vay Gyulanő (így)hívja meg Kazinczy Gábort és nejét az előkelő nyíregyházi táncvigalomba. Viszont a burgerbálra csak a kocsma nyitott ajtajára kitűzött, kézzel raj­zolt plakátok hivatnak. Gömöry János közöl egy ilyet diákkori visszaem­lékezései között. Ne ütközzünk meg azon, hogy a szervező, ez a német anyanyelvű vándor tánctanító, kissé furcsa nyelvezettel hívogat ugyaneb­ben, a sok évvel ezelőtti időkben. Tehát: Ma lészen nagy purgerbál Ott kaphatni mintaféle Puncs, lenyomádé, bisof csáj. Férfi fizetni 10 krajcár, fehér nép j'ráj. Lusztig Bernát rendező Azaz: ma nagy polgárbál lesz - ott kapható mindenféle (meleg) puncs, limonádé, bisof (azaz: hideg puncs), tea. A férfiak 10 krajcárt fizessenek, a hölgyek belépése szabad, ingyenes. Ezeket a későbbi évtizedekben már csak cselédbáloknak hívták, ahol iparos-kereskedő segédek, altisztek, gazdalegények a férfiak, cseléd- és munkáslányok képviselik a másik nemet. Elképzelhető, hogy ezeken a hangulat olykor szertelenségbe is átcsap, esetleg véres verekedéssel is „színeződik". Ezért aztán, 1874-ben - mivel ezeken a „fajtalanság és ren­detlenség" elhatalmasodott - „az úgynevezett cselédbálokat" csak alkal­manként 10 forint lefizetése ellenében elnyerhető engedély nyomán ren­dezhetik, csakis az egyébként rendes és megbízható kocsmárosok. - Mi­vel pedig a fiatalság sűrűn igényelte a társas táncolási alkalmakat, már nemcsak a farsangi időszakban, ezért lassanként már nem ragaszkodnak az engedélyezett kocsmai vagy gazdaköri alkalmakhoz. Egyre inkább egy-egy nagyobb, tágasabb bokortanyai udvaron, a gaz­da felelősségére, hatósági engedély nélkül szórakoznak, elsősorban a köz­vetlen környék parasztfiataljai. Mert távolabbi bokrokból való, vagy ép­penséggel városi legényeket nemigen láttak szívesen, s a csetepaték ép­penséggel ezekből a látogatásokból keletkeztek. Ezek voltak a burszák. Geduly Henriknek a millenniumi várostörténete szerint ez a név egy „lár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom