Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

iként itt előírtakat nem először fogalmazza meg így a város képviselőtestülete. Az itt leírt vásárlási kikötések lényegében ugyan azok, mint a bujtosi és az Er alatti kertek eladási árverezésekor. Leglényegesebbjük az, hogy tulajdonképpen csak a városban házzal bíró lakosok vehetnek részt a vásárlásban és hogy az új földtulajdonra nem építkezhetnek. (Ez utóbbi kikötés egy félévszázadon át szigorúan érvényben maradt. Csak a XX. század első évtizedének közepe táján adnak majd ki e területekre építési ill. lakhatási engedélyt.) * A 26-án megszövegezett „hirdetési jegyzőkönyv" mellett létezik egy némileg rövidített „állami kölcsön jegyzőkönyv" is, amelyik néhány pontban el is tér a 26-i, fent közölt szövegtől. Viszont az utóbbi kéziraton található a kihirdetések dátuma, a december 31-i, 1855. január 7-i, 14-i, sőt 22-i nap feltüntetése is. Ez a példány már nem olyan szépen leírt tisztázat, hanem minden bizonnyal sebtében készült kivonat, betoldásokkal, törlésekkel, sőt az egyik oldalon meglehetősen nagy, elhúzódó átitatódott tintafolttal, ami egyébként a pontos elolvasást is akadályozza. Mivel itt nem lehet cél a szövegkritikai egybevetés, csak a leglényegesebb változást említem itt. A fentebb közölt 12. ponthoz képest, a kihirdetési időpontokat is feltüntető „változatban" a 12. szám alatt a következőket olvashatjuk: „12-er: Ki a maga nyilasait a városi elöljáróság helybenhagyása mellett eladta és annak egész árát felvette, köteles azt a városnak azonnal egyszerre lefizetni. A kifizetésekre nézve miért is minden venni szándékozók ezennel óvatosakká tétetnek, éspedig olyan formán, miszerint azokat mindenkor a városi elöljáróság előtt teljesítsék. Ellenkező esetben, ha t.i. a város az ilyen eladott földek egész árához egyszerre hozzá nem juthat, azon egész ár a vevő ellen fog executio útján is behajtatni." Nem tudhatom, hogy a 26-i „hirdetési jegyzőkönyv" e pontja milyen módon változott meg a másnapi kihirdetésre, de azt igen, hogy ez lett a gyakorlat. Az első alkalommal minden belterületi háztulajdonos csak egyetlen nyilast igényelhetett, vásárolhatott, a továbbiakban azonban semmiféle korlátozás nem volt életben, hogy az első birtokosoktól ki és