Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

kegyként a Magyar-Szovjet Társaságba olvasztással egyelőre még meg­tűrték. Egy jó évvel később azonban már azokban a keretekben sem en­gedélyezték a Bessenyei Kör s a társadalmi egyletek működését. Újraindulást kísérletek 1950-ben. Alapul vették az akkor már szaktu­dományi, akadémikus tekintélyekkel újabban is engedélyezetten működő három nagy társaságot. A legnagyobb támogatást, lényegében ideológiai okokból a Természettudományi Társulat kapta 1950 tavaszán. Az Iroda­lomtörténeti és a Történettudományi Társaság vezetőségét is biztatták: sa­ját tagsági körükben kezdjenek mielőbb ismeretterjesztő munkát; számít­hatnak a párt-, a tanácsi, a szakszervezeti apparátus országos, megyei és járási felelősei támogatására. Az országos szervezőbizottságok olyan te­rületi (megyei) személyekre támaszkodtak, akik valamilyen szálon már kapcsolódtak a tanácsi vagy közoktatási hálózathoz. Ilyeneket válogattak ki a jelöltek közül a budapesti „elbeszélgetések" során. Az akkor már egyesített szabolcs-szatmár-beregi területen a természet­tudományi témákban Kovács Elemérné kapott szervező megbízást, aki­nek e téren sok segítséget nyújtott Margitics Gyuláné biológia-szakfel­ügyelő, majd igazgató. A történelem szakosok feladatainak, igényeinek elvi összefoglalását Merényi Oszkár, magyar-német szakos iskolaigazga­tó magának követelte, és meg is kapta: a tényleges munkát két történész szakfelügyelő, Hadházy Lajos és Riedt Lászlóné végezte, irányította. Ak­kor én már magyar szakos felügyelő voltam, és az előzetes válogatás után, Horváth Károly és Vargha Balázs erre a munkára engem javasolt. A megyei párt- és tanácsi apparátus figyelemmel kísérte a megyében megindult munkát; a „területen" történteket a járásiak igyekeztek össze­hangolni, segíteni, ellenőrizni. Ebben a két évadban az országos szerve­zetek alaposabban tanulmányozták a Szovjetunióban hatalmas apparátus­sal már régebben folyó eredményeket, s az itthoni három társulat is szer­zett tapasztalatokat. Mindezek birtokában 1953. április 29-én újjáalakul­hatott az egységes és önálló magyar ismeretterjesztő társulat Budapesten, az MTA dísztermében, Révai Józsefnek, a célt kitűző és programadó be­szédével, majd az országos intézmény vezetőségének, tisztségviselőinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom