Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

az örökváltság előtt), s „24 pálcát kap, aki meg nem jelen. Emellett kell 50 lovas ember: 25 fog állani a Sóstó partján, 25 pedig a szállások (a város) felől, a nyíregyházi gyepen. Kötelességükbe tétetik, hogy necsak vigyázzák a farkasokat, de mihelyt kiverjük, azonnal lóhátról agyonverjék. " Nemcsak ebben az évben volt ez gond; 1828-ban a helyben beszállásolt katonaság tisztjeit is bevonták a tervezett hajtóvadászatba. - Az utolsó szervezett farkasírtó „hadjáratról" az 1863/64-i tél idejéből olvashatunk, ekkor hét farkast terítettek le egyetlen napon, - s szomorú „mellékeseménye" is akadt a közös vállalkozásnak. Amikor már dolguk végeztével, szórakozásként célba lövöldözgettek, egy figyelmetlenül tartott, elsült puska az egyik vadásztársasági tagot találta el, aki meg is halt. A hatvanas évektől már nincsen farkas az erdőnkben, ill. tartós vacka, lyuka nem ismerős az erdészek előtt. Ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy 1872-től jár már Kisvárda felé is a vasút, s a mozdony füstje, a kocsik zaja, zakatolása elriasztotta a farkasokat. Később már csak véletlenül tévedt erre egy-egy magányos farkas. Hasonló okokat emlegetnek a régebben meg-megfészkelő sasok elvándorlására is: az utolsó 130-150 évben nincs hír sasfészekről ezen a környéken. A Nyírvíz Társulat működési területén a legnemesebb vadnak a rétisast tekintették. Ezért a Széchenyi utca-sarki társulati székház építésekor még az I. háború előtt a sarok tetőkiképzésekor egy kupolára rétisast telepítettek kiterjesztett szárnyakkal. Erre Diczházy Istvánné a Társulat múzeumának gyűjtője, berendezője, vezetője dokumentumokat is talált. A II. háború után a vizsla szemű éberség ebben revíziós szimbólumot fedezett fel és turul madárnak minősítette. Igen hosszú, költséges üggyelbajjal leszerelték és éveken át az épület földszintjén tartották a felvonó mellett, amíg szemfüles fémgyüjtők onnan el nem lopták... A bökkenő csak az, hogy a turul, afféle mondai „totemállat", mindig harcias ábrázolásban jelentkezik és ezért meztelen karddal jelenik meg karmai között. Ennek a rétisasnak azonban nem volt a sarok kupolán ilyen vérengző fegyvere... Azért mégiscsak volt vadászat is, vadásztársaság is: rókára, őzre „mentek", olykor telepítettek is őzet, fácánt nagyobb számmal, hogy eredmé-