Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

mát. Négy nap elteltével is csak Budapest felé szabadult fel nagynehezen a vonal. Ezek a kritikus napok mindig februárban fordultak elő: sok-sok kalanddal, tragédiával. 1940-ben az eszeveszett hóviharban eltévedt az orosi főjegyzőnek és a ref. lelkésznek a felesége, s rajtuk kívül a közelben további nyolc áldozata volt ennek a febmár 10-ének. Ebből az időből láttam olyan fényképet, amelyiken a MÁV baktai vonalán a hókotró által vágott sikátorban veszteglő mozdony kéményével egymagasságban állt a havon két vasutas, és fogták a távíró drótokat. - Ugyanakkor Mátészalka környékén is több napig szünetelt a közlekedés. Móricz Zsigmond előtt is „befútta az utat a hó", napokra ottrekedt, de mint írja, legalább megismerkedhetett a szatmári megyeszékhely lakosságával, a polgári iskola diákságával. Még sokan élnek, akik jól emlékeznek a találkozásukra. A városban is nagy gond a túl sok hó. A házak előtt a lakók, a tulajdonosok az üzletek bérlői kötelesek a tisztogatást elvégezni. 1882 decemberében Kerekréthy Miklós városi főkapitány felhívását sokfelé olvashatjuk: „felhivatik a lakosság, miszerint a havas jeges ill. síkos idő beállta miatt a járda, vagy ahol az nincs, a ház eleje, legalább egy méternyi szélességben hamuval, homokkal vagy fürészporral, 10 forintig terjedő pénzbírság terhe alatt behintendő." - Amikor erélyesebb a városi vezetőség, akkor még az újságban is kiírják név szerint, hogy kik felelősek, bűnösök, hogy nem söprik el a házuk elejét. Amiért aztán nemcsak „szó éri" a ház elejét, hanem bírságot is kell fizetni, nem beszélve a nyilvános megszégyenítésről... Az 1925-i és az 1932. évi polgármesteri jelentésben olvasható, hogy az összesepert havat képtelenek voltak fogatokkal elszállítani, ezért a kisvasúti igazgatóság segítségével éjszakánként 10 ill. 48 fedetlen vagonban szállították a havat a Tiszáig, ahol aztán a vízbe lapátolták. Megváltozik az utca képe ilyenkor, hiszen eltűnnek a konflisok, a lovasszekerek, bérkocsik, legfeljebb a nagy porhoz szokott talyigák használhatók. A tanyasi szekerek tengelyeiről levették a kerekeket, a felsőrészt szántalpakra helyezték, vagy éppenséggel külön szánok elé fogták a lovakat, messzire hangzó csengőket szerelve a nyakukba. A városi bérkocsisoknak voltak külön szánkóik is, színezett, lakkos karosszériával, amilyeneket ma már csak filmeken láthatunk. Nemcsak a gépjármüvek szorították ki a szánkót, hanem az a tény is, hogy manapság már alig van