Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

Voltak azért olyanok is, nem is kevesen, akik csakugyan szerettek úszkálni, fürdőzni. Főleg diákcsoportok, akkoriban már előírások megszegése nélkül vegyesen fiúk és lányok. Ha kiúsztak a tutajra, mert ilyen kettő is volt a sóstói strandon, annak környékén vidámkodhatnak, itt a mély vízben nemigen zavartak senkit, legfeljebb csak az egyik tutaj körül játszottak, olykor magával a tutajjal is. Felmásztak rá, leugráltak, egymást dobálták a vízbe, a tutajt rángatták, hogy így piszkálják a rajta lévő társukat, meglehetősen zajjal. Ezt már a strand éber felügyelő mestere sem hagyhatta szó nélkül, s máris harsogott a hangosan beszélőből a komor figyelmeztetés: „a tutajt ne tessék limbálni!" mire a kamaszok nevetése még harsányabb lett a furcsa szóhasználat nyomán. Most, ahogy ezt leírtam, megnéztem az akadémiai értelmező szótárt, ez a szó nem szerepel benne. De az Új Magyar Tájszótár III. kötetében megtaláltam: dunántúli, dél-magyarországi példamondatokkal együtt: lóbál, lenget, ingat értelemben, s ez ma már megnyugtató... Ékességünk: a sóstói úti villasor. A XIX-XX. századfordulótól az első habom kitöréséig: ezekben a bizonyos szép békeidőkben, alakult ki ez a villasor, a nyíregyházi jómódú polgárok nyaralóhelye. Még látható ma is egy-egy eredeti régi ház: ezek nagyjából a kb. 140 éve álló, sóstói svájci lak mintájára épültek. Túlnyomólag keresztgerendás téglafalakat láthatunk, elöl egy meglehetősen nagy terasz, a tetőt faragott oszlopok tartják, a deszka „kerítés" mintái kivágott szívek, tulipánok: más régi házak kis alapterületű, manzárdos (kétszintű) villák. Vékony falak, csak a konyhai használatra épült kémény - az idényszerűség bizonyítékai. Ugyanezek a házak manapság már erősen átépítve, bővítve, téliesítve állnak, s ma már az újak egészen biztosan tartós, állandó lakásként épültek, olykor többszintesen, társas vállalkozásban is. A legrégibb úttörők egyike Jósa András, akinek 100 évvel ezelőtt épült vityillója (ahogy ő nevezte) az út dereka felé, dombon épült. A villa az első háború után átépítésre került: az akkori tulajdonos Osgyáni család igényei szerint. Most az óvoda van ott, a telek egyrészét levágták a Garibaldi utca újabbkori kiszélesítésekor, megnyitásakor. - Szemben, a főiskola