Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

A város „tüdeje": a Sóstó és környéke A régi Sóstó híre és legendái. A várostól néhány kilométerre fekvő Sóstó kedves kirándulóhelye a nyíregyháziaknak, s az is természetes, hogy az idelátogató, messzebbről jött vendégeiket is elhozzák a tóhoz, ebbe a ligetes környezetbe - a szép erdei úton keresztül. Talán a legrégebbi ilyenre utaló feljegyzés kétszáz évvel ezelőtti emlékeket idéz fel. Berzsenyi Dániel barátja, költőtársa Kis János (1770-1846), a későbbi evangélikus püspök (szuperintendens) Sopronból indult el egy kortársával országjáró utakra, s így jutott el 1790-ben a mi vidékünkre. Elete végén jegyezte fel emlékeit: ezek között szerepel itteni látogatása is, amelyre 20 éves korában nyílt alkalma. Nem a legjobb körülmények között értek ide, mert útközben szekerük egyik kereke eltört, s így gyalog kellett bejönniük Nyíregyházára, ahol szíves fogadtatásban volt részük. Megemlékezik Kis János többek között arról, hogy barátaival kirándultak az erdőn át a tóhoz, ahol meg is fürödtek. És még idős korában is visszaemlékszik arra, hogy milyen sokat és jól ettek a városban és a Sóstóra, ahonnan nagy „áldáskívánságok között" távoztak el. Csónakázó tó a Sóstón (kb. 1910.) - Jobb oldalt: a fürdőházat melegítő kazánház