Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)
Szilágyi László és társainak büntetőpere (1957. okt. 24.-dec. 13.)
Toldi u. 5,; XIV. Dr. Sziklai István, 44 éves, ügyvédjelölt, Vasvári Pál u. 20.; XV. Bencs Károly, 34 éves, kőműves segéd, (sztahanovista volt), Kossuth u. 65.; XVI. Barota Mihály, gimnáziumi tanár, végül kivették ebből a perből és polgári bíróság elé került; XVIII. File György, 37 éves, volt rendőr százados (szabósegéd), Ady Endre u. 24.; XVIII. Hubicska Zoltán, 32 éves, tartalékos őrnagy, Krúdy Gyula u. 25.; XIX. Petényi József, 32 éves, volt rendőrszázados, Luther ház B. III. em. 2.; és XX. Ormos László, 26 éves, tartalékos főhadnagy, Luther ház B. II. em. 6. A vádlottak, a többi forradalmár és az együttérző tömegek megfélemlítése céljából a két legfőbb vezetőt: Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást szemrebbenés nélkül kötél által végrehajtandó halálra ítélték). Pedig még Benkei András elvtárs, az MSzMP megyei intéző bizottságának titkára is elismerte 1957. április 18-i beszédében az „ellenforradalomról": „igen nehéz az agitációs munka... mert hát itt nem akasztottak fel senkit...!" E perben tehát Rácz István tanár II. rendű vádlott volt, s az ún. népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 5 (öt) évi börtönre mint főbüntetésre, 1000 Ft vagyonelkobzásra 15 és az egyes jogok gyakorlásától való 5 évi eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélték. A szinte minden forradalmár ítéletében alkalmazott pénzbüntetés érthetővé teszi a Vásárosnaményi bíróság tájékoztatóját 1956. október 22. - 1957. augusztus 1. közötti munkájukról: „Az igazságügyi dolgozók nagy megelégedésére szolgált és az igazságügyi munka fokozottabb osztályharcos vitelére serkentette a bíróság dolgozóit a Párt és a Kormány által elrendelt lényeges fizetésemelés, amely most az elvégzett munkával arányban is a//ó!" 16 Rácz István szerint szégyenteljes hazudozás volt az egész tárgyalás. Életében ekkor látta először Fekszi Istvánt^ 7 , aki „azzal vádolt, amerikai demokráciát akartam - ahhoz dollár is kellene - feleltem!" A forradalmár vádlottak között felsorolt két rendőrtiszt és két katonatiszt csupán látszólagos, „felfüggesztett" büntetést kapott. Pedig éppen ezen négy utóbbi (XVII-XX. vádlott) egyenruhás személy miatt lett volna indokolt katonai bíróság elé vinni a törvénykezést. Jól érzékeltette Rácz István lelkiállapotát és felfogását az a vers, amelyet a tárgyalás alatt 1957. október 31-én gépírásos vádirata 29. oldalának üres hátlapjára írt ceruzával, ekként:
