Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)
Rácz István: Önéletrajz (1965. jan. 7.)
lépett be. Nekem estek. Ütöttek, vertek ahol értek. Nem estem össze, végre az egyik előrántott egy nagy mordályt, s ezzel balról úgy fejbevágott, elájultam. Mire magamhoz tértem, egyedül voltam, jobb karom, lábam tehetetlenül lógott. Alig tápászkodtam fel, újra kicsapódott az ajtó, s most már oroszok tódultak be és tuszkoltak kifelé. Nehezen ment, hiszen a fél lábam csak tehetetlenül húztam. Kint a folyosón két sorban orosz katonák álltak, elő! három, hátul három magyar pribék rúgva-vágva ledöngöltek a harmadik emeletről a földszintre. Ott bedugtak egy hernyótalpas vöröskeresztes kocsiba. Két golyószórós és két géppisztolyos katona tartotta rám fegyverét és töltött csőre. Még 3 társam hozták utánam, négyőnket 16 őr csőretöltött fegyverrel őrzött. Egyik társam az a tanítványom volt, aki felhívott a forradalom első napján az erkélyre. Én is össze voltam verve, de ezen a gyereken nem volt egy borsónyi hely, ahol nem volt véraláfutás. Jó munkát végeztek a pribékek. Azt se tudtuk, mi lesz velünk, kivégzésre visznek? Másnap úgy 11 óra felé álltunk meg. Ungváron kötöttünk ki a Galagó börtönben. Nem mondom, nem volt barátságos fogadtatás. Először tizennégyőnket egy kb. 120x180-as kabinban zsúfoltak be, onnan kitörtünk, hiszen 5 perc múlva nem volt levegő. Végre cellába vittek, ahol csak deszka ágyak voltak. Se fűtés, se takaró, se étel. 3 napig toporogtunk a hideg cellában, végre nyírás, fertőtlenítés és káposztaleves. Kenyér olyan fekete, amilyet soha nem láttam, nemhogy ettem volna. Alig helyezkedtünk el, újra a vaskalitkába zártak és néhány órai le és fel utazás után kikötöttünk a Gpu börtönében. Micsoda motozás, micsoda bánásmód volt itt. Nem bántottak, de ez a titokzatos bánásmód, ahogy felvittek a harmadik emeletre: minden emeleten igazolás, időpont beírás után végre a kihallgató előtt voltam. Gondold meg, aki olvasod mit jelent vallatni valakit reggel 7-től este 8-ig megállás nélkül. Igen, úgy ismerték egész múltam és cselekedetem, sőt mit, mikor, hol mondtam: a szovjet filmről, mezőgazdaságról, irodalomról, tudományról, repülésről és mindenről, amit én számon se tartottam. Nem tagadtam, véleményemet nyíltan megmondtam. Nem hihetek el olyat, amit nem láttam, mert a papír mindent elbír, a valóság azonban más. Elismertem, ami jó pl. a Csendes Dont, mint jó regényt, vagy a Shakespearei darabok filmjeit. De nem hiszem a mezőgazdasági óriási eredményeket. Azt se, hogy Szovjetben nincs probléma, nincs akadálya semminek. Itt egy oroszul fogalmazott jegyzőkönyvet írattak alá. Mi volt benne nem tudom. De ha nem írom alá, megígérték a tyurmában 25 elmélkedhetek az aláírásról. Nem láttam értelmét az ellenkezésnek, hiszen teljesen a kezükben vagyok, azt tesznek velem, amit akarnak. Érdekes két heti tortúrázás, kihallgatásom hirtelen véget
