Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)
Rácz István a forradalom katedráján (1956. okt. 26. - nov. 3.)
a tanítványom volt, aki felhívott a forradalom első napján az erkélyre. Én is össze voltam verve, de azon a gyereken nem volt egy borsónyi hely ahol nem volt véraláfutás" Az ilyen kínvallatás következményeiben, súlyossága miatt orvosilag hasonlítható az egész testfelület III. fokú égéséhez; nem is beszélve a belső vérzésekről pl.: a lép tokjának lehetséges megrepedéséről! Fontos ezen tények megismertetése, mert emléktáblájának leleplezésekor (1993. okt. 22. Béla u. 1.) akadt Nyíregyházán 1-2 személy, aki tájékozatlanságból vitatta Dandos Gyula 56-os mártíromságát. A legfőbb megyei vezetők letartóztatása után a karhatalmisták („pufajkások") és a rendőrség (kebelében az ismételten „megszüntetett" ÁVH bosszúálló tagjaival) hajtóvadászatot folytatott a forradalmi bizottsági, illetve nmnkástanácsi tagok, a nemzetőrök és jelentősebb tüntetők („hőzöngök") után. Megkezdődött a Nyugatra menekülés is, amit gúnyosan disszidálásnak neveztek! Ugyanígy az ellenforradalmár illetve ellenforradalom kifejezéseket sértő szándékkal és gúnyos megvetésként használták. Az előző fejezetben már említett nyíregyházi forradalmárok: Szmolnik Lajos (Ausztrália), Jancsó Pál (Anglia) és Taraszovics Sándor (USA) életútja is érzékelteti, hogy milyen sok értékes embert vesztett el a város (az ország is) az esztelen megtorláskor. Végül Rácz István és társai hernyótalpas vöröskeresztes kocsija másnap, november 8-án 11 óra tájban Ungváron állott meg, s a magyar 56-os elhurcoltak a Galagó börtönben w kötöttek ki. Itt először az összegyűjtött 14 magyart egy szűk kabinba zsúfolták össze, de innen 5 perc múlva levegőhiány miatt egyszerűen kitörtek. Ezután már cellában helyezték el őket, de nem volt: se fűtés, se takaró, se étel. így telt el három nap (nov. 8-9-10), amikor csak toporogtak a hideg cellában, ezután jött végre: nyírás, fertőtlenítés és káposztaleves fekete kenyérrel. Majd nov. 10-én újra vaskalitkába zárták őket, s megtévesztés végett néhány órai le-fel autózás után kikötöttek a GPU börtönében. „Micsoda motozás, micsoda bánás volt itt" (nov. 10-24 között). Ebben a börtönben reggel 7-től este 8 óráig megállás nélkül folyt a vallatás. Ezen tortúra két hét után hirtelen véget ért és visszaszállították őket a Galagó börtönbe (nov. 25-dec. 5.). Önéletírásban ezzel kapcsolatban így sóhajtott fel Rácz István: „Gondold meg, aki olvasod, u mit jelent vallatni valakit reggel 7-től este 8-ig". Pedig kitűnt, hogy ismerték egész múltját: mit cselekedett, mit mikor és hol mondott. Később, megfenyegetés után orosz nyelvű jegyzőkönyveket
