Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

IV. Nagy Imre reformkísérlete - 1. A júniusi program

A helyi tanácsok munkájáról készített helyzetjelentés 1953. január 25-én arról számol be, hogy Kemecsén a tanácsülésen soha nem látott tömeg vett részt. Kálmándi József újgazda rendzavarást idézett elő. Bekiabálta, hogy Baraksó Károly miért nem maradt meg Tiszarádon, miért jött ide, szervezze ott a termelőcsoportot, itt arra nincs szükség.

3 Nyírtéten, márciusban arról beszéltek, hogy a termelőszövetkezeti csoportok között kilépési láz terjed. „Pór Béla és Hajcsák Miklós azt a hírt terjesztették a faluban, hogy március 9-ig ki lehet lépni, de már később nem. Aki ezen időig kilép a csoportból, azok földjüket visszakapják és voltak olyanok akik ezen ellenséges hangnak bedőltek és ki akartak lépni a csoportból. Mikor azonban a népnevelők megmagyarázták a dolgozóknak, hogy hogyan van és itt csak az ellenség hangja beszél, akkor megnyugodtak és azt mondták, hogy ezeket ki kell zárni a csoportból, hogy ne lázítsanak a csoport ellen. "

4 A Nyíregyházához közeli Nyírpazonyban 1953. május 13-án a tagosítás ellen tömegtüntetés volt. A rendkívüli eseményről a megyei tanács VB. elnöke, Bodogán János külön jelentésben tájékoztatta a belügyminisztériumot. A tüntetésben a rendőri jelentés szerint mintegy 130-150 fő, 2-3 holdas kisparaszt vett részt. Haragjukat az váltotta ki, hogy lucernaföldjük beleesett a tagosításba, helyette csereingatlanként kalászos, vagy szántatlan földterületet kaptak, így nem maradt egy szál takarmányuk sem. A tüntetésen azt kiabálták, hogy a tanács elé hozzák a teheneiket és az lássa el őket, ahogyan tudja. A pazonyi emberek 14 órától 19 óráig a tanácsháza előtt tüntettek és arra vártak, hogy a járástól vagy a megyétől valaki panaszukat orvosolja. A VB. elnök jelentése azzal zárul, hogy „ a rendőrség és az A VH vonalán folyik már az eljárás, de még konkrétan az ellenséges elemek felé vezető szálakat felderíteni nem sikerült! ".

5 A párt és tanácsi vezetők önkényeskedése, hatalmaskodása nem maradt titokban a falu népe előtt. A Baktalórántházi járásban ez olyan mértéket öltött, hogy 1954 januárjában maga a megyei VB elnök volt kénytelen foglalkozni vele. A számára készített jelentés beszámol arról, hogy a járási tanács elnöke Petneházán kukoricát vásárolt három árva gyerektől, de az árát nem fizette ki. Az ellenőrzési előadónak Nyírkércsen adtak kukoricát az apaállatok takarmányából, ő pedig azzal honorálta, hogy elnézte egy tanácsi épület lebontását és széthordását. A járási tanács két dolgozója a petneházi tsz-ből kapott egy juhot feketevágásra, amit a községi tanácsnál megsütöttek és megettek.

6 A Baktalórántházi Járási Tanács vezetőinek hatalmaskodása nem volt kivételes eset. Hasonló állapotok voltak más hivataloknál is. Ezért aztán nem csoda, ha a tisztességes munkára, a beadási kötelezettségek teljesítésére buzdító felhívásokon, „ csasztuskákon " csak nevetett a falu népe. 3 SZSZBMÖL, XXIII. 11. 3.doboz 4 Uo. 5 SZSZBMÖL, XXIII. 11. 4.doboz 6 Uo.