Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 3. A parasztprés eszközei

százezer család maradt vetőmag és élelem nélkül. A köztudatba ez az év a „padlássöprések éve "-ként vonult be. A begyűjtési kötelezettség teljesítéséről a begyűjtési állandó bizottságok gondoskodtak. Mi is volt ez a bizottság tulajdonképpen és miben állt a feladata? Egy 1952-ben, a Begyűjtési Minisztérium Igazgatási Főosztálya által kiadott kis brosúrában a következő áll: „Az állandó bizottság a tanács tömegkapcsolatainak szerve. Azért hozták létre, hogy ezen keresztül a tanács állandóan a legközvetlenebb kapcsolatban legyen a tömegekkel. (...) Az állandó bizottságokat azért hívta népünk állama létre, hogy biztosítsa a dolgozók részvételét az államhatalom gyakorlásában".

u Valójában ezek a helyi szervek már korábban is léteztek, de csak a Rákosidiktatúra időszakában váltak „mindenhatóvá" az élet szinte minden olyan területén, amely a begyűjtési tervek határidőre történő teljesítésével kapcsolatban állt. Ebben az időben nagyobb hatalmuk volt, mint a tanácsoknak, bár formailag egymással mellérendelő viszonyban voltak. Fő feladatuk annak biztosítása volt, hogy a község határidőre teljesítse a begyűjtési terveket, ennek érdekében „felvilágosító", „népnevelő munkát" végeztek, tömegszervezetek aktíváinak segítségével. Figyelmük a legapróbb részletre is kiterjedt. Például az is javasolt feladataik közé tartozott, hogy a tejbeadás elősegítésére magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak a napi többszöri fejés és az egyedi takarmányozás jelentőségét. Felügyelniük kellett még az aratás, a cséplés folyamatát is. Kisgyűléseket, „tanyázó esteket" kellett tartaniuk, ahol a beadásban jól teljesítőket példaként állították a többi gazda elé, de azokat pellengérre állították, akiknek mulasztásuk volt. Kötelességük volt még az ellenség (a kulákok és a klerikális reakció) leleplezése és az „éberség" minden időben. Nem utolsó sorban feladatuk volt az, hogy megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak a "begyűjtés és a békeharc összefüggését. "

25 Ha ezen erőfeszítéseik nem vezettek kellő eredményre, a begyűjtési kötelezettség elmulasztását a beadás felemelése, majd kártérítés kivetése, végül helyszíni elszámoltatás követte. Ha ez sem „törte meg" a szabotáló parasztot, akkor jött a zálogolás, a transzferálás (amelyet az apparátus kemény kézzel végre is hajtott) és kirívó esetekben akár internálás, vagy bírósági eljárás volt a végső pont. A jövedelem-elvonás sajátos eszközeként tarthatjuk számon a tervkölcsönt és a békekölcsönt, mely a kereslet-kínálat egyensúlyában fellépő zavarok kezelésére is szolgált. A kötelező állami kölcsönjegyzés az ötvenes években a munkás és alkalmazotti családok keresetét önmagában 3-5 %-kal csökkentette. 24 SZSZBMÖL, XXIII. 361. 7. doboz 25 Uo.