Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 1. A paraszti ellenállás formái

legyen valamije, hanem amije van, azt elveszik tőle, mint a rablók és belezavarják a csoportba. Az ösztönösen megfogalmazott kijelentéseken túl azonban létezett a konkrét, tettekben megnyilvánuló ellenállás is, mely esetenként már bizonyos szervezettséget is feltételez. 1953 őszén 300 ibrányi lakásba szerelték fel a vezetékes rádiót. 1954. január 24-én hajnali 4 órától 6 óráig a hálózati hangszórókból a Szabad Európa hangja szólt. Arra buzdította a magyar parasztokat, hogy tagadják meg a belépési nyilatkozatok aláírását. A rendőrségi jelentés szerint valaki, akinek világvevő rádiója volt, rákötötte azt a kiépített rendszerre. Ugyanebben az évben Nagyhalászban a kendergyár WC-jében az ügyeletes rendőr a következő feliratot találta: Éljen Hitler! Éljen Tito és bandája! Pusztuljatok, ti népnyúzó betyárok és rablók! 1950 októberében a nagyhalászi tsz 590 kislibáját megmérgezték. A paraszti kezek leginkább persze akkor szorultak ökölbe, amikor a beszolgáltatás vagy adóhátralék fejében transzferálás címén az utolsó malackát, a megmaradt tyúkot is elvitték. A transzferálás egy-egy termékféleségre kiszabott beszolgáltatási kötelezettség más termékre való átváltását jelentette. Bíró Tamás Tiszatelken vasvillát ragadott, amikor a községi és járási begyűjtési felelősök megjelentek nála. A díszes kompániát még az udvarára sem engedte be, azt kiabálta, hogy gyertek be, agyonütlek benneteket, úgyis régen várok már. Halász János Tiszanagyfaluban kaszával támadt a transzferálókra, akiket kizavart az udvaráról. Közben a felesége félelmében felakasztotta magát a szobában. Az erőszakos kollektivizálás sajátos eszköze volt a tagosítás. A tsz-ek táblás gazdálkodása miatt az egyéni parasztok földjét a határ különböző részén, több darabban jelölték ki. Az így kijelölt földterület müvelésének megtagadása bűnnek számított. Kruták Sándor vencsellői gazda a tagosító bizottság előtt jelentette ki, hogy aki a földjére lép, azt rögtön agyonüti és inkább meghal, de akkor sem adja át a földjét. Ujfehértón az is megtörtént, hogy az állami gazdaságnak betagosított parasztbirtok gazdája Stabura András és felesége a traktor alá feküdt és azt mondta, hogy nem engedi a földjét felszántani, vagy ő hal meg, vagy agyonüti a traktoristát. A kollektivizálással szembeni paraszti ellenállás fejlett formájának tartom a tsz-ből való kilépést, amely rendkívül hátrányos következményekkel járt, illetve az olyan fajta szervezkedést, mely a csoportok feloszlatására, megszüntetésére irányult. Azok, akik ezt merték tenni, tisztában voltak a következményekkel. Jó példa erre a demecseri Ady Endre tsz csoportgyülése 1952-ből. Itt mintegy 200 tag előtt Faragó Sándorné azt mondta, hogy kilépésről senki ne beszéljen, ne merjen róla szólni, mert úgy jár, mint Batári Géza és az ő férje, akiket aznap vittek el az AVO-sok. A kemecsei Kossuth Tsz elnöke elmondta, hogy az MDP csúcsszervezet titkára magához hívatta őt és megfenyegette, hogy ha a csoportból valaki ki-