Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953)

III. fejezet A RÁKOSI-DIKTATÚRA ELSŐ SZAKASZA (1948-1953) A magyar gazdaság életében az 1948-as év döntő változást hozott. A „fordulat évének" is nevezett esztendő a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság kiépítésének kezdete volt. A Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága által 1948. április 22-én (Lenin születésnapján) elfogadott szövetkezeti irányelvek meghatározták a szövetkezeti mozgalom magyarországi útját. Az irányelvek feketén-fehéren kimondták, hogy „A népi demokratikus Magyarországon a mezőgazdaság szocialista fejlődése a termelőszövetkezeteken keresztül vezet" } Az irányelvek azt állították, hogy a szövetkezetek fejlődése elmarad az általános gazdasági fejlődés mögött, az elmaradás pótlására, a felzárkózásra a kommunisták a feltételeket érettnek találták. Ugyanakkor azonban azt is megfogalmazták, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom általános kiépítése még nem aktuális. Ez azonban a későbbiekben nem volt gátja az erőszakos, a falvakjárások és megyék között folyó versenyszerű kollektivizálásnak. Az április 22-i tézisek intézkedtek a szövetkezeteknek nyújtandó gazdasági és politikai segítségről: olcsó hitelek, adókedvezmény, beszolgáltatási kedvezmény, garantált áras termelési szerződések, gépállomások rendszerének kiépítése. A kommunisták a szövetkezeti mozgalom legfőbb akadályozóit a kulákságban vélték felfedezni, ezért kíméletlen gazdasági és egyéb adminisztratív rendszabályokat hoztak a megsemmisítésükre. Kuláknak minősítették azokat akiknek 25 kh-nál nagyobb szántóterülete, vagy 5 kh-nál nagyobb szőlőterülete volt, illetve a kataszteri jövedelme meghaladta a 350 aranykoronát. Altalánosságban azonban kuláknak tartottak minden olyan parasztgazdát aki úgymond mások munkájából, kizsákmányolásából élt, vagyis alkalmazottat tartott, vagy másokkal műveltette a földjét. Az irányelvek a termelőszövetkezetek fejlesztését a háború után többnyire spontán módon alakult földműves szövetkezetek átalakításával, általános falusi szövetkezetekké fejlesztésével kívánták megoldani. A spontán módon alakult földműves szövetkezetek a „Hangya" szövetkezetek mintájára az értékesítésre, elosztásra szerveződtek. Ezeket kellett volna úgy átalakítani, hogy fő tevékenységük a termelés, illetve annak megszervezése legyen. Mindezeken túl a szövetkezeti irányelvek politikai szerepet is szántak az általános falusi szövetkezeteknek, mert úgy gondolták, hogy abban a különböző pártállású tagok részvételével megvalósulhat az egységes nemzeti függetlenségi front szelleme. 1 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944-1948. Budapest, 1967. 569. o.