Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 4. A földreform és az agrárium a Horthy-korszakban

A kenyérgabona vetésterülete alig változott, csak a negyedik évtizedben (1934-1938) csökkent a terület, ennek helyére kapásnövények kerültek, ez jelenthetett némi fejlődést, belterjesebb gazdálkodást. A nehéz agrárgazdasági helyzet a különböző nagyságú birtoktípusokban jelentősen eltért egymástól. A 20 kh-on aluli parasztgazdaságokban a gabonanemüek és a kapásnövények mellett alig jutott valamennyi hely az ipari növények számára, ezt az árpolitika is befolyásolta. A leginkább elfogadható szerkezeti arányt a nagybirtokon alakították ki, ahol az ipari növények aránya 4,3 %, a hüvelyeseké 2,5 % és a takarmánynövényeké 19,5 % volt.

32 Az állatállomány az előző évtizedben állandóan csökkent, csak 1934 után növekedett. Feudális maradvány volt a részesmunka. A részesbérlet mégis a nincstelenek minimális életlehetőségét biztosította, 1935-ben 100 kh-on felüli birtok 28 %-a volt kishaszonbérlet. A bérleti gazdaságokban volt kedvezőbb a gépesítettség aránya is. A tőkés bérletekre a belterjesebb gazdálkodás nagyobb arányajutott. A két világháború közötti mezőgazdasági mérleg az alábbi képet mutatja: • a vetésszerkezet 1911-1915-höz képest alig változott, • az ugar területe csökkent, • a terméseredmények alig emelkedtek Az agrártermelés lassú fejlődését mutatja a termésátlagok nemzetközi összehasonlítása. Franciaországban a termésátlag 1889-1895-höz képest 19291935-re burgonyából 60 %-kal, a búza Németországban 51 %-kal, Olaszországban 1909-1913-hoz képest 37 %-kal, Finnországban 55 %-kal, Magyarországon mindössze 6,5 %-kal nőtt. A fejlődés üteme ettől még a Kelet-európai országokban is nagyobb volt.

33 Szabolcs megyében 1924-ben a búza átlagtermése kh-ként 6,05 q volt, a legtöbb 1928-ban, amikor a nagybirtokon 8,8 q-át, a 20 kh alatti birtokon 7,7 q-át értek el, de ugyanez 1931-ben 5,4 q és 4,9 q volt. A legalacsonyabb átlagtermést 1932-ben produkálták, 3,7 q eredménnyel! 1940-ben is csak 6,6 q volt a búza átlageredménye e megyében. A búzával és rozzsal bevetett terület 1923-1929 között csaknem azonos volt, 1934-1935-ben valamivel több ismét a rozsé, majd újra kiegyenlítődött. A megyében a korábban vezető gabonaféle a rozs volt, amit a két világháború között a búza utolért a vetésszerkezeten belüli arányaiban. Ez kétségtelenül a gazdaságok modernizálódásának, a kor igényeihez alkalmazkodó termékszerkezet kialakításának a jele. A tengerit nem lehet egyértelműen csak a takarmánynövények közé sorolni, a helytörténeti kutatás feltárta, hogy emberi fogyasztásra is használták a szegénynép körében. 1923-tól a kukorica vetésterülete megközelítően 80 ezer kh-ról 90-100 ezer kh-ra növekedett, évenként váltakozva 5 és 10 q között 32 Magyarország története, 8. köt. 731. o. 33 Uo. 737. o.