Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 3. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése 1867-1919 között

• 1853-75 közt a majorság leválasztásával, az úrbéri pátens végrehajtása során, a nem úrbéri földeket a birtokosok törvény szerint elvették, majorságukat egy tagba hasították ki, a parasztok kezén lévő földeket a határban szétaprózva hagyták. A parasztok már akkor megcsalatva érezték magukat, nagyapáról apára, majd fiúra öröklődött a hagyomány, ugyanis így adták tovább, hogy a föld az övék volt, de az urak elvették. • A paraszti földek tagosítása a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években újabb sérelmeket szült, mert rendszerint az összehozott paraszti birtok vagy kevesebb lett, mint az eredetileg volt, vagy sokkal rosszabb. Ezzel is tovább erősödött annak a gondolata, hogy az ő földjeiket elvették az urak, az nekik visszajár. • Szabolcsban az Ecsedi láp és a Rétköz lápos-vizenyős földjeit annak idején az úrbérrendezés közös használatban hagyta, de a földbirtokosok előre ismerve a mocsarak lecsapolásának tervét, messze értéken alul vásárolták fel a paraszti részt, különösen a Károlyiak ecsedi uradalma szaporodott meg nagymértékben ezen az úton. Amikor a lecsapolás megtörtént, a parasztok a szántófölddé változtatott nádasból szerették volna a saját jussukat, de az úri számítás kisemmizte őket. Jogos vagy jogosnak vélt földtulajdonuktól való megfősztottságuk tudata, hogy a föld visszakövetelésének eszméje tovább erősödött, mindez az agrárszocialista megmozdulás táborába vitte a „birtokos", — bár földjének jövedelméből éppen csak megélni tudó - vagyonosnak titulált paraszti réteget is. A „ledolgozást rendszer", a felesről harmadosra, nem egy helyen a megyében negyedében kiadott föld, a házhelyért követelt 15-30 napos ledolgozás, a részes művelés többszörös kizsákmányolási módszere által sújtott nincstelen agrár réteg is jogosnak tartotta a földjuttatást, részükre való tulajdonba adást. A megyében főleg a telepített falvak lakóit érintette ez, egyik ilyen község volt Geszteréd, ahol igen kevés volt a jobbágytelek. Ezekben a falvakban a jobbágyfelszabadítással nem jutottak földhöz, ezért rá voltak utalva az uradalmi harmados, negyedes földekre. A megye közigazgatási vezetőihez írott levelükben kijelentették, hogy sem a központi és megyei hatalom ellen, sem az egyház ellen nem szándékoztak fellépni, csupán földhözragadt szegénységük mozdította ki őket nyugalmukból. Panaszuk tárgya a Községi Alapítvány szerződésből történt kisemmizésük volt, mert az urak nem teljesítették ígéreteiket, sőt „sem urbáriummal, sem zsellértelekkel a lakosokat nem részesítették". Végül is a Felséges Császár nevében házaikból őket kiűzték, mert „hogy az nem az övék, hanem a Földes Uraságé ".'

6 A Vay grófi család elvette a község legelőjét és a község hiába indított pert, az a nagy költségek befizetése ellenére sem tisztázódott, hogy kié a föld, 6 Gyarmathy Zsigmond: Az agrárszocialista mozgalom tudati és szervezeti előzményei Szabolcs-Szatmár megyében. In: Agrárszocializmus Magyarországon. Szerk.: Szabó Ferenc. Békéscsaba-Orosháza, 1986. 81-86. o.