Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS Szabolcs-Szatmár mezőgazdasága csakúgy, mint az egész ország nagy utat járt be 1945-től 1961-ig. Történetében a II. világháború befejezése után először kínálkozott lehetőség arra, hogy a hatékonyabb gazdálkodást elősegítő birtokszerkezet alakulhasson ki. Az 1945-ös földosztás szétzúzta azokat a feudális korlátokat, amelyeket az 1848-as jobbágyfelszabadítás nem tudott megszüntetni, és amelyek közel száz esztendeig, gátolták a fejlődését. Megteremtette, illetve megerősítette a tulajdonosi kis- és középparaszti gazdaságokat és ezek szorgalmukkal, teljesítményükkel megalapozták az ország gazdaságának a háború utáni gyors talpra állítását. 1948-ig megvolt a lehetőség arra, hogy a kis- és középbirtokok természetes koncentrációjával a valóban hatékonyabb, a gépesítés feltételeinek megfelelő 50-100 holdas parasztgazdaságok, farmergazdaságok jöjjenek létre. Megvolt a lehetőség arra, hogy elsősorban az értékesítésre önkéntes alapon társulások, szövetkezetek alakuljanak ki. Az ilyen irányú fejlődést előkészítették a háború befejezése után gyorsan megalakult földműves szövetkezetek, amelyek a falvakban magukra vállalták az ellátás megszervezését. A logikus és minden tekintetben természetes fejlődés lehetőségét azonban 1948 után derékba törte a föld népétől idegen ideológia. A diktatúra által rákényszerített kollektív gazdálkodás mérhetetlen károkat okozott. A gyenge termésátlagok és a háborús jóvátételi kötelezettségek miatt a falvak lakói az 1950-es évek első felében éheztek. Az az ország, amelyik századokon keresztül a Kárpát-medence éléskamrája volt, nem tudta lakóit eltartani! Az 1953-as reformkísérlet csak a legsúlyosabb, legkirívóbb problémákat próbálta orvosolni. A bajok gyökeréhez nem nyúlt, nem is nyúlhatott, hiszen azok orvoslásához rendszerváltásra lett volna szükség. Jelentősége mégis óriási, mert a kommunista blokk országaiban először fordult elő, hogy a szovjet modelltől, a szovjet társadalom és gazdaságfejlődéstől néhány vonatkozásban eltérő forma létjogosultsága is megvalósulhasson. A Nagy Imre korszak másfél esztendeje persze jóformán csak a vágyak megfogalmazásához volt elegendő. Sikertelensége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nép 1956-ban forradalommal akarta kikényszeríteni a változást. A mezőgazdaság számára kijelölt út hiábavalóságát, gyökértelenségét bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmárban a forradalom néhány napja alatt a termelőszövetkezeti mozgalom gyakorlatilag megszűnt. A közös gazdaságok kétharmada feloszlott, a földtulajdonnal belépett parasztok szinte mindegyike elhagyta a szövetkezetet.