Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)
A szerkezet-átalakítás nyomon követhető a megye 16 állami gazdaságában is. 1960-ban kezdődik meg a szakosításuk, specializálásuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddig csaknem minden növényféleséget termelő minden állatfajtát tenyésztő gazdaságokat a táj lehetőségeihez, a meglévő eszközökhöz, gépparkhoz, gazdasági felszereléshez igazítják. Egyes növényféleségek termesztését fokozatosan csak néhány állami gazdaságra koncentrálják, ettől várják a termés növelését. Az állattenyésztésben szintén elindul a szakosítás, szakosodás. A szarvasmarha tenyésztést fokozatosan néhány gazdaságra koncentrálják. Ugyanez történik a sertés és juhállománnyal, ahol ez a munka gyorsabban megvalósítható. Például a 16 állami gazdaságból csak 6-ban maradnak juhok. A baromfitenyésztést Nyírlugosra, a kacsatenyésztést Fehérgyarmatra koncentrálják, ahol 1961-ben már 200 OCfO db kiskacsa kelt. 51 A termelőszövetkezetek gazdasági-pénzügyi megszilárdítása még hosszú évekig az állami vezetés legfontosabb feladata maradt. De sokáig fenyegető veszély volt még a nehezen létrehozott tsz-ek széthullása, felbomlása is. 1963-ban a kollektivizálás befejezése után két évvel 1352 tsz-tag akart kilépni a megye szövetkezeteiből. Egyes községekben ez olyan méretű volt, amely veszélyeztette a szövetkezet megmaradását. így például Napkoron 250, Tiszanagyfaluban 100, Dombrádon 216 fő jelentette be írásban a kilépési szándékát. A legtöbben, 734-en a Nyíregyházi járás termelőszövetkezeteiből akartak kilépni. A kilépés indokaként a tagok arra hivatkoztak, hogy a közös gazdaságokban nem találták meg a számításukat. Sokan ettől konkrétabb okokat is megjelöltek, így például azt, hogy nem kapták meg a háztáji földet, vagy nem fizették részükre a bevitt föld után járó földjáradékot. A tömeges kilépések hírére a megyei vezetés ellenakciót kezdeményezett. A meggyőzés eredményeképpen az őszi hónapokra már „csak" 802 szövetkezeti tag akarta elhagyni a közös gazdaságokat. 52 Szabolcs-Szatmár megye parasztsága fokozatosan beletörődött a változtathatatlanba, megbékélt sorsával. Megbékélését kétségtelenül azok az eredmények is elősegítették, amelyek a folyamatosan nyújtott kedvezmények, állami támogatások, valamint a szerkezetváltás és legfőbbképpen a paraszti szorgalom nyomán évek múlva jelentkeztek a megye mezőgazdaságában. Az 1962-es évet követően a mezőgazdaság irányításában több olyan korrekciós lépés született, amelyek karakteresen megkülönböztették a magyar szövetkezeti rendszert a szovjet kolhozrendszertől. Ezek közül a legfontosabb a háztáji gazdaságok szerepének felértékelése és ezáltal a tulajdonhoz kötődő parasztság mentalitásához való alkalmazkodás. A háztáji gazdaságok az 1960-as évek közepétől már az államilag felvásárolt áruk 22 %-át adják és egyre magasabb színvonalon elégítik ki a falusi lakosság élelmiszer-szükségletét. 53 51 Uo. 1. f. III/148. o.e. 52 Uo. 1. f. X/2. o.e. 53 Romsics, 1999. 425. o.
