Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)

szakemberek biztosítását, ez természetesen csak fokozatosan volt megvalósítható. Tartalmazta egy új érdekeltségi rendszer kidolgozását és bevezetését, "mely bizony ideológiai viták közepette születhetett csak meg.

35 És végül tartalmazta a szövetkezetek pártirányításának megerősítését, tsz-pártszervezetek alakítását, a meglévők hatékonyabb — a hatalom szempontjából — eredményesebb működését. A hatalom szempontjából a kitűzött feladatok mindegyike fontos volt, a szövetkezetek működése, megmaradása szempontjából azonban a tsz-tagok érdekeltségi rendszerének kidolgozása volt a legsürgetőbb! Erre vonatkozóan voltak ugyan központi irányelvek, de ezeket a helyi vezetés nem mindenütt tartotta magára nézve kötelezőnek. Akár termelőszövetkezetenként is más-más ösztönzési rendszer alakulhatott ki, melynek minősége függött a közvetlen vezetők politikai-ideológiai beállítottságától, szakmai felkészültségétől. Különösen így volt ez a kollektivizálás befejezését követő első esztendőkben. A kollektivizált magyar mezőgazdaságban ez egy olyan sajátosság, amely közvetlen hatással lesz a tsz-be kényszerített parasztság jövőbeni jövedelmi viszonyaira, arra, hogy az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a falvak fejlődése a nehézségek ellenére is megindul. A jövedelemelosztás alapja Szabolcs-Szatmár megyében is a munkaegységrendszer volt. Mellette azonban 1960-6l-ben sajátos ösztönzési rendszerek alakultak ki. Ezek egy része meghonosodott a szövetkezetekben, másik része csak időlegesen, és ismét másik része ideológiai okok miatt egyáltalán nem. Voltak ugyanis olyan helyi vezetők, akik a munkaegységen felüli ösztönzést, premizálást a szocialista elosztás elveivel összeegyeztethetetlennek tartották. Az ösztönzésnek egy sajátos módszere volt az, amikor a szövetkezetek vezetősége a termelési tervet úgy készítette el, hogy az abban megjelenő termésátlagok könnyen túlteljesíthetők legyenek és a terven felüli termény 50 %-át premizálásként a tagoknak adta. A rendszer elviekben működőképes volt, mégis csak néhány tsz-ben valósult meg, mert hiányzott belőle a vezetők premizálásának lehetősége, így a kicsinyes, önös érdekek elgáncsolták.

36 Hasonló sorsra jutott az úgynevezett eredményességi munkaegység bevezetése is. Ez a terven felüli teljesítésért nem a termény bizonyos százalékát, hanem további munkaegységeket biztosított volna a tsz-tagoknak. Sikeresebbek voltak azok az ösztönzési rendszerek, amelyek egy-egy konkrét munkához, egy-egy termék betakarításához kapcsolódtak. 1960-ban és 1961-ben több járásban is gyakorlattá vált az, hogy a kalászosok aratásánál a munkaegységen felül minden katasztrális hold után 50-100 kg búzát adtak a 35 T. V. Klincsenko a magyar mezőgazdaság sajátosságai közül kiemeli a szocialista országok viszonylatában szinte egyedülálló szövetkezeti érdekeltségi rendszert, melynek fontos elemei a háztáji gazdaságok és az 1960 után megszaporodó mellék- és segédüzemek a tsz-ekben. Lásd T. B. KJIHHMCHKO: BerirepcKoe cejio: 3KOHOMHKa, 6t>iT, KyjibTypa. KneB, 1989, 39.o. 36 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arch. 1. f. III/120. o.e.