Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 1. A középkori előzmények
Nevezetes a nyíri dinnye édessége, szaga és íze miatt. A dohányt mindenfelé termesztik, mint mezei növényt gondosan ápolják. Minél tágabbak a legelőmezők, annál nagyobb nyájakat lehet látni szerteszét az ökör magasságával vetélkedő fűben kóborolni. A Biharral határos részben a legelővé változtatott tájakat a debreceniek bérelték, így az e tájon nagyon jól jövedelmező marhakereskedelem nem a szabolcsiakat gazdagította. Az itteni lovak kitartóak, de csak mezei utakra és munkára alkalmasak, hegyvidékre nem. A juhtartásra a mocsaras és dögvészes táj nem volt alkalmas, csak szárazabb vidéken volt honos. A Tisza mellett a sertéseket hallal és hullott gyümölccsel hizlalták, a tölgyes erdők mellett makkal. Szatmárban míg a levegő egészséget áraszt tavasztól őszig, termékenység jellemzi a földet. A rozsot és a kukoricát is megtermi a föld. Nem volt tökéletes a mag tisztítása, ezért az elvetett búzából gyakorta rozs lett, mert vetés után az a gabonafajta nyomta el a másikat, amelyiknek jobban kedvezett a talaj. Jelentős volt a szőlőtermelés, a bort nemcsak ivásra használták, hanem a felesleget kenyérre cserélték. Almát, körtét, szilvát, diót a Tisza és a Szamos mellett bőven találni, termésüket szekérszámra hordták a környékre eladni. Nevezetes dinnyetermő helyek is kialakultak, mint a Nyíren. Nem tenyésztenek annyi lovat, marhát, sertést, mint Szabolcsban, de állataikat olcsóbban lehet megvásárolni. A lakosság a sertések sokféle fajtáját tartja. A földet háromszor szántják mielőtt bevetik különböző mélységekig, iszapos és kavicsos helyeken mélyebben szántanak. Az almavermelés olyan, mint Szabolcsban. Bereg megyében - természetesen itt is, mint Szatmár leírásánál csak a jelenleg Magyarországhoz tartozó tájakról írunk - Délen és Nyugaton földje kiváló, dombjain a fű is bőven megterem. A dombok síkságba mennek át, ez a táj alkalmas a mezei gazdálkodásra. A gabona földjét ugyanis, mivel agyagos és fekete, hogy a vetésre megfelelőbb legyen háromszor szokták megszántani. A trágyázott föld kövér és lisztes magvú búzát, rozsot, zabot és kukoricát terem. A természet semmivel sem maradt adósa, ami az élet gazdagabbá tételére való. Ha az emberi szorgalom által a föld kellően meg van művelve, a természet gazdag adománnyal fizet az élet gazdagabbá tételéért. Alacsony fekvése miatt a partjaikat meghágó folyók gyakran elöntik, tavasszal és nyáron kétszer is számíthattak az árvizekre. A hüvelyesek számára is kedvező a talaj, különösen bab, borsó, lencse és köles terem a földeken. Búzatermelésben Magyarország 78 vármegyéje és kerületei között a 63. Rozstermelésben azonban a 34. helyet foglalta el. A lakosság 34,26 %-a foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. 4 4 Uo.
