Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
VI. Az 1956-os forradalom és az agrárkérdés
A radikális változással ugyanakkor új feszültségek is keletkeztek a térség mezőgazdaságában. Ezek egy része persze könnyen megoldódott volna, ha a változások végrehajtására több ideje marad a kormánynak. Másik része viszont csak központi rendeletekkel, törvényekkel lett volna kezelhető. Az önkényes földkimérések megyeszerte a parasztság türelmetlenségét jelezték és ez csaknem természetes volt, hiszen október végén, november elején bizony szántani, vetni kell! Még azon az áron is, hogy a mérések nem pontosak, hogy az elszántott barázdák miatt összeugranak a szomszédok. Az évek óta tartó tagosítások csaknem kibogozhatatlan zűrzavart okoztak a paraszti tulajdonviszonyokban. Több helyen a szomszédos községek évszázados határait is eltörölték, új vonalat jelöltek ki egyik javára, a másik kárára. Most ezeket is néhány nap alatt kellett volna rendezni, az eredeti állapotot helyreállítani, ami persze lehetetlen volt. Mélyebb és nehezebben megoldható ellentéteket sejtet a Tiszavasvári Gazdakör 1957. január 2-i jelentése és földrendezéssel kapcsolatos álláspontja. „Községünkben az összes termelőszövetkezetek felszámolódtak, így a tiszavasvári határ 24 000 holdjából 20 000 szabad, a senki földje. Erre vonatkozóan már a dolgozó parasztság hozott egy olyan értelmű határozatot, mely szerint minden dolgozó, vagy földtulajdonos a telekkönyvi tulajdonát kapja meg. ...A fennmaradó tartalékföldet kishaszonbérletbe kell adni azoknak, akik a 45-ös kiosztás során nem kaptak földet, de mezőgazdasági vonalon dolgoznak. " I6 A tiszavasváriak tehát maguk igyekeztek orvosolni a nincstelenek gondját. A tsz-ből kikerült földnélküliek megélhetésére kishaszonbérletet kívántak kialakítani. Ahol a tsz nem bomlott fel, jogilag megmaradt, ott főleg a földnélküliek és az 1-2 holdas gazdák maradtak benn a közösben. Akinek életképes birtoka volt, az kivitte a földjét. Feszültség keletkezett a szegényparasztság és a középparasztok között a kivitt eszközöket, gazdasági felszereléseket, állatokat illetően is, hiszen gyakorlatilag minden tsz-nek volt állami tartozása, hitele és nem volt mindegy, hogy milyen arányban vállalják a kilépők és a bentmaradottak. Sajátos problémát jelentett az államnak felajánlott földek ügye. Sokan a beadási kötelezettségek elől úgy próbáltak szabadulni, hogy földjüket felajánlották az államnak, maguk pedig alkalmazottként — főként az állami gazdaságokban vállaltak munkát. Tiszabüdön 70 ilyen középparaszt kérte vissza a földjét a Tiszalöki Állami Gazdaságtól, mert ott megszűnt az alkalmazásuk, így sem földjük, sem állásuk nem volt, földönfutók lettek. 17 16 Dr. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai, 1/10. A tiszalöki járás. Nyíregyháza, 1996. 227. o. 17 Uo.
