Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
VI. Az 1956-os forradalom és az agrárkérdés
Ha nem is nagy számban, de vannak olyan közös gazdaságok is, amelyek kitartanak a közös út mellett. Ugyanakkor azonban azt szeretnék, ha az új nemzeti kormány kedvezőbb körülményeket teremtene a gazdálkodáshoz. Október 27-én, még a forradalom első napjaiban a Sóstóhegyen működő szövetkezetek tagjai a kormányhoz fordultak követeléseikkel. „ Mit várunk az új kormánytól? A sóstóhegyi termelőszövetkezetek tagjai amikor szorgalmas munkájuk gyümölcsét takarítják be, a nagy munkájuk közben is szót kérnek az ország újjáalakításában. Követelik, hogy a termelőszövetkezetek valóban legyenek önállóak! Az elmúlt hónapok határozatai is csak ígérgetések voltak sok tekintetben. Nem volt módjuk annak adni az almájukat, aki többet adott volna érte. Követelik olyan agrárpolitika kialakítását, hogy a négy-ötszörös ráfordítással termelt alma ára ne lehessen azonos a kukorica árával, követelik a bor adó és a borbeadás rendezését. Várják, hogy gazdasági téren ezeket oldja meg a kormány! " ,ü A Sóstóhegyen működő három szövetkezet speciális helyzetben volt mert főként alma és szőlőtermesztéssel foglalkozott. Panaszaik is ezekhez a termékekhez kapcsolódnak, gazdálkodásuk nem minta az átlagos tsz-gazdálkodásra. A szövetkezeti tagság többsége az egyéni gazdálkodást választotta, csakúgy mint a kocsordiak, akik döntésükről a tunyogmatolcsi szomszédokat is tájékoztatják. „ Miután községünkben az eddig működő 3 termelőcsoport bejelentette feloszlását, s az így előállott helyzetben a Hazafias Népfront Bizottsága előterjesztése alapján a községi nagygyűlésen egyhangú határozattal minden dolgozó parasztot visszahelyezett a maga földjére, szíves tudomásukra hozzuk, hogy a dolgozó parasztjaink feltétlen igényt tartanak arra a földterületre, amely telekkönyvi tulajdonuk, de a községükben korábban alakult tsz-ek tagosításával cserebirtokként az önök határához csatoltatott. "" Igaz, a magyar parasztembert sohasem kellett sem a becsületességre, sem a szegények iránti szolidaritásra tanítani, mégis figyelemre méltó az a gesztus, amellyel az Ura-Börvely községekben működő tsz felbomlása után a gazdák a szövetkezetből kikerült nincstelen földnélkülieket segítették. Erre Dr. Banda István tsz-könyvelő így emlékezik: „Meghoztuk az egyhangú határozatot, ezt követően a feloszlott tsz tagjai hívtak, hogy menjek velük és a nincstelenek részére segítsek nekik az egyik vitézi birtokból földet kimérni, mert a gazdák földjeiket visszafoglalták, és így ők kenyér nélkül maradnak. Nekem annyi szerepem volt, hogy mint tsz könyvelő kiszámítottam, hogy hány ölet kell keresztbe, hányat hosszába mérni. " n 10 Uo. 121. o. 11 SZSZBMÖL, XXIII. 22. D. 2. d. 52-17/1957. 12 UO.