Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 1. A középkori előzmények
I. fejezet A RÉGIÓ MEZŐGAZDASÁGA 1945-IG 1. A középkori előzmények Északkelet-Magyarország 1 fejlődésében a mezőgazdaságnak mindig meghatározó szerepe volt. Talaj adottságai, éghajlati viszonyai általában kedvezőek az agrártermeléshez, így természetes, hogy a lakosság nagyobbik része egészen a XX. század közepéig a mezőgazdaságból élt. Jóval a honfoglalás előtt, az akkor itt lakó emberek már mezőgazdasági őstermeléssel foglalkoztak, ezt bizonyítják a Jósa András Múzeumban őrzött eszközök: bronzsarlók, csákányalakú ásókapák, az őrlő és törőkövek, a szűrőedények, eredeti nevükön öblönyök, melyeket a gyümölcsből erjesztett italok készítésére is használtak. A IX. században a régió északi felében élt szlávok már figyelemre méltó mezőgazdaságot űztek. Anonymus, Béla király névtelen jegyzőjének írásából tudjuk, hogy a honfoglaló magyaroknak a szlávok dicsérték a föld termékenységét, őseink pedig „a buján termő s áldott földet szintén szerfelett megkedvelték" 2 . Az agrártermelésben a hagyományoknak rendkívül nagy jelentősége van, mind a termelési eszközök használatában, mind az emberi ismeretek tárházában. Hol, mikor és mit termeltek, annak mi lett az eredménye, vagy eredménytelensége, mi volt annak oka, a válaszokat a tapasztalatokból szűrték le. A gazdasági kísérleti telepeknek az agrárkutatás egyes területein messzire visszanyúló hagyományai vannak, elég ha csak a burgonya-, a dohánytermelést, a ló-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztést hozzuk fel példáknak. A mai 1 Az Északkelet magyarországi régió közigazgatási beosztása a tárgyalt időszak alatt többször változott. Eredetileg a három történeti megye Szabolcs, Szatmár és Bereg teriiletét jelentette, de érintette Ung és Ugocsa megyéket is. Ezen a területen Trianon után 1920-tól 1923-ig négy vármegyés közigazgatás működött: Szabolcs vármegye, csonka-Szatmár, csonka-Bereg és csonka-Ung vármegyék. A csonka vármegyéket az 1923. évi XXXV. tc. 1924. január 1-től összevonni rendelte, így alakult ki Szabolcs és Ung Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített vármegye, valamint Szatmár-Ugocsa és Bereg Közigazgatásilag Egyenlőre Egyesített vármegye. Az előbbinek Nyíregyháza, az utóbbinak Mátészalka volt a székhelye. 1938-ban az első bécsi döntés után megalakult Ung vármegye, valamint Bereg és Ugocsa Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített vármegye. 1939-ben önálló Bereg és önálló Ugocsa vármegye alakult, 1940ben a második bécsi döntés után Szatmár vármegye is önálló lett. A II. világháború után az 1945. január 20-án kötött fegyverszüneti egyezménynek megfelelően visszaállították az 1938. január 1-én fennállott országhatárt. Ezen két vármegye alakult: Szabolcs és Szatmár-Bereg. 1950. március 16-án a két megye összevonásával megalakult SzabolcsSzatmár megye, Nyíregyháza székhellyel. 1989. szeptember 1 -el a Magyar Országgyűlés az egyesített megyék nevét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére változtatta. 2 Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monográphiája, I. Ungvárott, 1881. 311. o.
