Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pavlenko, Grigorij: Az 1848–49. évi forradalom Kárpátalján

kormány támogatottságát a néptömegek részéről, ami végeredményben az 1848^-9. évi forradalom vereségének egyik oka lett. Erről tanúskodnak azon események, amelyek 1848 nyarától bontakoztak ki a gazdaságilag egyik legjelentősebb körzetben, Munkácson. A nemzetőrség szervezése nagy nehézségekkel járt, az önkéntesek élelmezéséhez és zsoldjuk fizetéséhez pénzre volt szükség, de erre nem volt fedezet a város költségvetésében. A városi vezetés 1848 augusztusában elhatározta, hogy rendkívüli adót vet ki a lakosságra, azon személyekre is, akik ezelőtt mentesek voltak az adófizetéstől. A kárpátaljai forradalmi erők első komoly próbatételére a Munkács melletti Podhering térségében került sor. Az ausztriai katonaság, amely Galíciából indult a magyar forradalom leverésére, Munkács felé nyomult. 1849. április 22-én a magyar forradalmi csapatok Martiny Frigyes őrnagy, az önkéntes felkelők pedig Andrejkovics Endre vezetésével a podheringi híd mellett visszaverték, visszavonulásra kényszerítették Barco tábornok katonáit. A hazafiak megünnepelték a győzelmet.

8 A munkácsinál sikeresebben folyt az ungvári, és a vele szomszédos települések nemzetőrségének szervezése. Itt a nemzetőrcsapat sorainak gyarapodását Popovics Vazul püspök hathatós befolyása segítette elő, aki fenntartás nélkül számos szeminaristával és pappal együtt a magyar forradalmi kormány oldalára állt. De jelentkeztek honvédeknek a lakosság különböző rétegeiből is. „A lakosság kedvet kapott a katonaélethez — emlékszik vissza Szilvái — a térség védelmére behívták a kézműveseket a műhelyekből, a kereskedőket a pultok elől, fiatalokat, öregeket egyaránt elragadtak szakmájuktól, és naponta katonai kiképzésben vettek részt."

9 Munkácson és Ungváron a nemzetőrség soraiba zsidó nemzetiségűek is beiratkoztak. Egyenjogúságuk kivívása reményében az Ung me8 1901-ben a csata színhelyén emlékművet állítottak. 9 Szilva, 1938.33. p.