Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága származásának területi megoszlása 1682–1850 között (Különös tekintettel Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyékre)

eredete. A fennmaradó 54 diák közül 36 személy nemes, 9-nek pap vagy tanító és újabb 9-nek adózók voltak a szülei. A nemesi eredet eme magas értékének megértéséhez feltétlen tekintetbe kell vennünk azt, hogy Szatmár és Bereg megyék magyar népességének számottevő hányadát az armalisok vagy kisnemesek alkották. Az adózók és a polgárok aránya azonban még így is elgondolkoztató tény marad számunkra. Az általam ismert szakmunkák főként a nagybányai, nagyenyedi, de a vásárhelyi tógátusok esetében is viszonylag sokszor tudósítanak ezek későbbi sorsáról. A szigeti források ebben a vonatkozásban szegényebbek. Ennek ellenére, főként a különböző iskolák diáknévsorainak összevetése eredményeként, összesen 17 volt Szatmár megyei tógátus esetében megállapítható, hogy szigeti tanulmányaik folytatására a kolozsvári református kollégium falai között is megfordultak, kilencen az enyedi, debreceni és szatmári kollégiumok hallgatói lettek, ketten pedig Sárospatakra mentek. Ujabb öt Szatmár megyei eredetű ifjú esetében bizonyított, hogy szigeti tanulmányaik elvégzése után, vagy ezeket megszakítva, tanítói pályát választottak, ketten lelkészek lettek, és csupán egy esetben tudni polgári (valószínűleg tisztviselői) pályán történt elhelyezkedésről. A 18 szabolcsi eredetű tógátus közül egyről (Vaji) bizonyított, hogy tanulmányai folytatására Szigetről Szatmárra ment. A volt Bereg megyei származású diákok közül öten a kolozsvári kollégiumban is megfordultak, míg egy-egy tógátus Enyedre, illetve Marosvásárhelyre ment továbbtanulni, egyikőjük egy — pontosabban meg nem határozott — iskolába került, hárman pedig Máramaros és Ugocsa megye területén lettek tanítók. A szóban forgó iskola egykori diákjaival kapcsolatos vizsgálatok még távolról sem lezártak. Más források bevonásával, főként a tógátusok későbbi sorsának alakulásáról szeretnék és remélek többet megtudni. De már az eddigi elemzések is kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy a máramarosszigeti református tanoda a XVII. század végétől a máramarosi származású diákok mellett az ugocsai, és rész-