Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Vovkanics, Ivan – Sutaj, Stefan: A csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944–1948)
a háború utáni lakosságcserét, amelyben csehszlovákiai magyarokat cserélne Magyarországon élő szlovákokra és ukránokra. 1943. december 14-én Moszkvában a tárgyalások idején Benes személyesen adta át a háború utáni lakosságcsere tervét Molotovnak. A magyar lakosság kitelepítésének követelése váratlanul érte a szovjet felet, mivel 1943. májusában-júniusában Benes még csak a német kisebbség háború utáni elűzéséhez kérte a Szovjetunió támogatását. 20 Azonban a csehszlovák fél látogatása a Szovjetunióba és a szovjetcsehszlovák szövetséges szerződés „jutalmául" a Szovjetunió vezetői nem léptek fel a magyarok kitelepítése ellen. 1944. januárjában az elnöki terv téziseit ismertették a nyugati szövetségesekkel is. Egy évvel ezután 1944 decemberében és 1945 januárjában a magyar kisebbség sorsa Csehszlovákiában diplomáciai útra terelődött, mivel Moszkvában elkezdődött a Magyarországgal való békekötés feltételeinek megbeszélése. A csehszlovák fél nagy aktivitást fejtett ki annak érdekében, hogy a magyar lakosság cseréjét Csehszlovákiából belefoglalja a nagyhatalmak és Magyarország közötti szerződésbe. Benes és Ripka Londonban meggyőzték a szovjet diplomatákat arról, hogy — mint nemzetközi jogi precedens — mennyire fontos a csehszlovák kormánynak a háború utánra tervezett 2 millió „szudéta német" kitelepítéséhez Csehszlovákiából a magyar lakosság kitelepítése elvének beiktatása a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe. 21 A londoni emigráns központ Csehszlovákia moszkvai nagykövetétől, Firlingertől táviratokban, hogy szerezze meg ehhez a Szovjetunió támogatását. 1945. január 9-én 22— órakor Zorin a Szovjetunió Külügyi Népbizottsága IV. Európai Osztályának vezetője behívatta Firlingert, hogy tájékoztassa a Magyarországgal történő megbeszélések és a szerződéskötés előkészítéséről. A csehszlovákiai követ érdeklődött, hogy a a Uo. 244-245. p. 21 Uo. 313-314. p.
