Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Vovkanics, Ivan – Sutaj, Stefan: A csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944–1948)
magyar kisebbség ellen. „Fejlődésének" sajátos fázisai voltak, amelyek a háború előtti és utáni összetett folyamatokból eredtek. A reszlovakizált személyek egy részének 1950 utáni visszatérése magyar nemzetiségéhez rávilágít arra, hogy túlnyomó többségében a reszlovakizáltak magyarok voltak. 11 A magyar lakosság egy részének csehországi munkára való kitelepítése az az akció, amely vitathatatlanul a csehszlovákiai magyar kisebbség állapotára hívta fel a figyelmet. Már 1945 közepén megjelent egy rendelet, amely arra kötelezte a magyar lakosságot, hogy részt vegyen az újjáépítő munkákba, a lakterületük körüli mezőgazdasági munkákba. A magyar nemzetiségű lakosság munkára való begyűjtése Szlovákiából, Csehországból a háború utáni időkben három szakaszban ment véghez. Mindegyiknek különböző céljai voltak. Az első szakasz idején (1945. szeptember-december) válogatás nélkül kényszermunkára, Csehországba vitték a magyarokat. A válogatás csak a harmadik szakaszra voltjellemző. 12 Az első szakaszban a csehszlovák államhoz való lojalitást sem vették figyelembe. Az első időszakban közel 12 000 embert telepítettek át Csehországba. Ez volt a csehországi kényszermunkára való begyűjtés második szakasza, amelyet önkéntes jelentkezés alapján 1946ban szerveztek a cseh mezőgazdaság felsegítésére. A lehetőséggel néhány ezer magyar élt. Magyarországnak a lakosságcsere megvalósításával kapcsolatos vonakodására a csehszlovák fél az 1945. évi elnöki dekrétum alapján 1946 második felében a magyar lakosság már korábban betervezett Csehországból való kitelepítésével válaszolt. Az áttelepítések ezen hulláma a magyar lakosság nagy részét érintette. Ezt az áttelepítést úgy " SNA, Bratislava, f. Povereníctvo vnútra, Sekretariat, kart. 113. 12 SNA, Bratislava, f. Úrad Predsedníctva Slovenskej národnej rady. Inv. c. 116. kart. 114.
