Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Vovkanics, Ivan – Sutaj, Stefan: A csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944–1948)

VOVKANICS, IVAN - SUTAJ, STEFAN A Csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944-1948) A cseh, a szlovák és az orosz levéltárak dokumentumai arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió sztálini vezetése támogatta azt a csehszlovák politikát, amely a magyar kérdés radikális „megoldását" irányozta elő a második világháború utáni Csehszlovákiában. A Csehszlovák Köztársaság vezető körei 1945-1948 között kísérelték meg a gyakorlatban alkalmazni az ún. szláv állam építésének koncepcióját, azaz a csehek és a szlovákok államának létrehozását. Ezen koncepció érdekében a nem szláv nemzeti kisebbségeket — elsősorban a németeket és a magyarokat — ki kellett telepíteni Csehszlovákiából, vagy szétszórni a szlovákok lakta területeken, hogy asszimilálódjanak. Rögtön München, a bécsi döntőbíróság, Csehszlovákia szétesése és bekebelezése után ilyen államépítési és etnikumpolitikai terven kezdett dolgozni a londoni emigrációban lévő csehszlovák kormány és Benes elnök. A csehszlovák vezetés ezen koncepciója egybeesett Sztálin deklarációjával, a szláv népek uniójának létrehozásával és a nemzeti kisebbségek deportálásával, akik a Szovjetunió vezére szerint az állandó feszültség és instabilitás forrásai voltak Kelet-Európában. A második világháború idején az emigráns csehszlovák kormány kitartóan győzködte a nagy szövetségeseket a német és a magyar lakosság kitelepítésének szükségszerűségéről. A háború után NagyBritannia és az Egyesült Államok beleegyeztek a németek tömeges kiutasításába, de kételkedtek a magyarok kitelepítésének célszerűségében. Az 1943^45. évek folyamán Eduárd Benes, a Csehszlovák Köztársaság elnöke a magyarok kitelepítéséhez megszerezte a Szovjetunió sztálini vezetésének támogatását.