Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Balahuri Eduárd: Honfoglaláskori leletek Csomán (Szubjektív beszámoló egy ásatásról)

sem, amely szerint a magyar honfoglalók kizárólag nomád pásztorok és katonáskodó portyázok voltak. Mi teljesen egy véleményen vagyunk Fodor István, Erdélyi István, László Gyula és Németh Péter ismert honfoglalás kori kutatókkal abban, hogy a magyar törzsek az új hazába jővén a Tisza-Duna-medencében nem mongol hordaként érkeztek és nem is hetyke lovas vitézek vagy mélázó pásztorokként, ahogy a konjunktúrtörténészek ábrázolják, hanem dolgoskezű állattartóként, szántóvetőként és kézművesként, aki nem felsőbbrendű úri gőggel dolgoztatták a leigázott szolgáikat, hanem maguk is verítékkel teremtették elő mindennapi kenyerüket. Nem voltak tehát magasabb rendűek mint új szomszédaik, de alábbvalóbbak sem azoknál. Tudjuk azt, a honfoglaló magyarok ezernyi emléke tanúsítja, hogy ők a műveltségükkel beilleszkedtek a középkori európai környezetbe, és a Kárpát-medence soknemzetiségű népességével együtt részt vettek Szent István államalapításában. Ez a tény és a történelmi valóság a tiszacsomai ásatások tükrében.