Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Ellátta az egészségügy feladatkörébe utalt - munkaviszonytól független felnőttvédelmi szociálpolitika hatósági feladatait. Részt vett a kolduskérdés rendezésében a nyírbogdányi és kemecsei járásban. 1951 -ben a kemecsei járásban kísérletet tett a maga eszközeivel a cigány lakosság életmódbeli gazdasági és szociális körülményeinek javítására. Ennek érdekében a községi vezetők bevonásával felmérte szociális körülményeiket és a vonatkozó adatok összegyűjtésével, a helyiség és nyersanyag biztosítása után Kemecse községben 1952. november elején már kosárfonó tömörülésbe szervezett nyolc családfőt. Ezzel évekig biztosították családjuk szerény létminimumát. Kitartó közreműködésével Nagyhalászban 1952 decemberében 56 cigány felnőtt vizsgázott „analfabéta" tanfolyamon. A következő évben Székelyben 12, Nagyhalászban újabb 50 fő járt ilyen tanfolyamra. 1956. február l-jétől mint vásárosnaményi járási szociális főelőadó a Mátészalkai Háziipari Szövetkezettel közösen Vásárosnaményban hoztak létre cigány kosárfonó részleget 8 családfővel. A termelt kosaraik egy része exportra készült. Az 1960-as évek elején Szentléleki Gyula cigányrészleg-vezetővel - a környék falvaiból bejáró cigány munkavállalók részére - bentlakásos szállást teremtettek. így csak hétvégeken jártak haza családjukhoz. Rózsa Gyula cigány származású, értelmes, írni. olvasni tudó férfi vezetésével még évekig működött a részleg, mint Fehérgyarmat egyik kosárfonó társrészlege. Időközben a cigány munkásszállás megszűnt, s a cigányok egy része megmaradt a közös műhelyben, más része otthonában dolgozott tovább bedolgozóként. Nagy erőfeszítéseket kellett tenni úgy a kemecsei, mint a vásárosnaményi kosárfonó részlegben dolgozók megtartására. Közben családjaikat szociális gondozásban részesítette. Figyelemmel kísérte a vásárosnaményi járásban működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkaképtelen járadékosainak szociális helyzetét is. 1964-ben ajárás mind a 30 községében felmérte a termelőszövetkezetek szociális-kulturális alapjainak mikénti felhasználását. Kimutatta, hogy ajárás termelőszövetkezeteiben létesített 1 530 000 Ft szociális kulturális alapból szociális célra (segély, temetési segély, házassági segély, bevonulási segély, szülési segély, munkaegység jóváírás, öregek napjára és természetben juttatott terményféleségekre) 734 875 Ft-ot, kulturális célra pedig838 971 Ft-ot fordítottak. Felhívtaatermelőszövetkezetek vezetőinekfigyelmét a segélyre szoruló tagjaikra is. 1964 második felében - a figyelemnek az „öreggondozás" felé történő irányítása céljából - a község vezetőinek bevonásával Idősek Napját szerveztek 15 községben. (Beregdaróc, Beregsurány, Gelénes, Gergelyiugornya, Hete, Jánd, Lónya, Olcsva, Olcsvaapáti, Tarpa, Tiszaadony, Tiszakerecseny, Tiszaszalka, Tiszavid, Vámosatya.) Ez folytatódott a későbbi években is. Szervezte a társadalmi szervek bevonását is a szociális munkába. Megszervezte a megye első öregek napközi otthonát 1965. októberében Tarpán, a községi vezetők megértő együttműködésével. Ezt követte 1967-ben Aranyosapáti és 1968-ban a lónyai öregek napközi otthonának megindulása 20-20 fővel, társadalmi