Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Fm.: 1951 -tői szervezte a belügyminisztérium utasítására az akkor központi kérdésként kezelt „kolduskérdés" rendezését. A Megyei Tanács V. B. 45/1951. jkv. számú határozata értelmében felülvizsgálták a könyöradomány-gyüjtéssel foglalkozó egyéneket, és a 488 főből 53-nak még ebben az évben, a többinek pedig 1952-ben bevonták a koldulási engedélyét, és kb. 5-6 év alatt az egyedülállóknak főleg radikális szociális otthoni elhelyezésével, a családosok havi segélyezésével és munkábahelyezésé­vel (Nyíregyházán 23-24 fő kerékpárőrzés) nagyjából eltűntek az utcai koldusok. A Megyei Tanács V. B. vezetőinek megbízása alapján 1951 — 196l-ig ellátta a cigánykérdés rendezésével járó koordináló feladatokon kívül, a szociális körülményeik felméretését, az adatok összegyűjtését, feldolgozását és a 165/1951. V. B. sz. határozat értelmében róluk való fokozott szociális gondoskodás módszereinek kidolgozását és gyakorlati megvalósításának szorgalmazását (házhelyhezjuttatásuk, munkába helyezésük, cigányosztályok szervezése és anyagi támogatásuk, stb.). Szorgalmazására már 1952-ben 271 juttatott házhelyet osztottak ki a községek a hasznos munkába bekapcsolódott családok részére. A megye területén szociális étkeztetésben 1953-ban 40-45 fő, szorgalmazására 1966-ban 110 fő, 1970-ben 143 fő és 1981-ben 922 fő részesült. A pénzügyi támogatás keretében pályakezdéskor ( 1951 ) még rendszeres havi segély nem, csak egyszeri rendkívüli segélyezés volt a községekben a nagyobb települések kivételével (Nyíregyháza, Mátészalka). A vb-vezetők segítségének kieszközlésével 1953-ban 434 családfő kapott havi rendszeres szociális segélyt, kiknek száma 1958-ra megháromszorozódott, 1966-ban ötszörösére (2239 fő), 1975-re tizenkétszeresére (5529 fő) nőtt. Az erre felhasznált segélyösszeg 1953-ban 133 136 Ft, 1966-ban 2 174 964 Ft, 1975-ben 29 750 000 Ft, 1981-ben 68 590 000 Ft volt. Irányításával a megyében az első öregek napközi otthona 1965-ben kezdte meg működését Tarpán 20 férőhellyel. 1975-ben 53,1981 -ben 74 ilyen, nappali gondozást, háromszori étkezést biztosító létesítmény volt 1580 férőhellyel. Irányításával a házi szociális gondozás szervezése 1968-ban indult járásonként, városonként l-l szervező gondozónő beállításával. Az időközben megszervezett tiszteletdíjas társadalmi gondozónők bevonásával, 1971 végére a gondozásban részesítettek száma 173 fő volt. Tíz év múlva, munkaviszonya utolsó évében a 12 járási, városi szervező gondozónőn kívül 61,2 hivatásos tanácsi, 76 öregek napközi otthonához kapcsolt, 8 egyéb intézményhez kapcsolt, 5 termelőszövetkezeti, 142 tiszteletdíjas társadalmi és 26 tiszteletdíj nélküli társadalmi gondozónő, összesen 588,2 gondozónő tevékenykedett a megyében (tizedes számot a részfoglalkozásúak adják), kik összesen 1739 magányos ellátásra szorulót gondoztak. Az intézeti gondozás megvalósítására 1950-től 1981-ig létesített 9 tanácsi (állami) szociális otthon 1310 férőhelyéből 7, 1250 férőhely, segítségével (95,4 százalék), működése több mint három évtizede alatt jött létre. Országosan szakmai körökben nevéhez fűződött az 1977-ben, gondozottak cseréjével - a rendelet megvalósítása előtt 3 évvel - végrehajtott szakosítás. Ezzel megszűnt a viszonylag egészséges idős

Next

/
Oldalképek
Tartalom