Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

Bevezetés

Jelentőséggel nem bír, csak mint érdekességet jelöljük csupán, hogy a vezetők 61 százaléka (22 fő) párttag volt. Az egyes intézetek között ez a következőképpen oszl ott meg: Bűdszentmihály(Tiszavasvári) 75 százalék, Fülpösdaróc 100 százalék, Gacsály 25 százalék, Győrteleknél a 7 főből 2 párttag, 1 párton kívüli, s az otthon indulása után közvetlenül beállított 3 vezető pártállása ismeretlen (így arányt számítani irreális), Hodász: pártonkívüli, Kisvárda: pártonkívüli, Mérkvállaj 66 százalék, Nyírbéltek 100 százalék, Szakoly 80 százalék, J'arpa 100 százalék. A vizsgált vezetők 72 százaléka (26 fő) férfi, 27,7 százaléka (10 fő) női munkaerő volt. A férfi vezetők magasabb aránya az élet minden területén szembeötlően magasabb, így itt is. ÖSSZEGZÉS A szegénygondozás és szociálpolitikai igazgatás az 1938-as szociálpolitikai kísérletektől a járások 1983-ban történő végleges megszűnéséig eltelt közel fél évszázad alatt több átszervezésen esett át. A két megye (Szabolcs-Szatmár, valamint Szabolcs és Ung) 1950-ben történő fuzionálása és a tanácsok megalakulása, majd a csengeri, dadái alsó, dadái felső, kemecsei, kisvárdai, ligetaljai, mátészalkai, nagykállói, nyírbátori, nyírbaktai (illetve baktalórántházi), nyírbogdányi, nyíregyházi, tiszalöki és vásárosnaményi járások megszűnése, s a városok létrehozása még mozgalmasabbá tette ezt az időszakot. A 11. világháború utáni politikai szerkezetváltás ezt a területet sem hagyta érintetlenül. Mindezek mély hatást és személycseréket eredményeztek a szakhálózatban, amely nem kedvezett a minőségi munkának. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap = ONCSA (1938) létrehozásával megkezdett országosan egységes szemléletű szociálpolitikai kísérlet megvalósítására törekvő akciók lebonyolítása érdekében szervezett - egy addig nem létező - szociális gondozónői hálózatfejlesztése all. világháború után leállt. Közvetlenül az 1945 utáni években a munka gerincét, a fő tevékenységet az egyes országos és helyi kezdeményezésű gyűjtési akciók, a későbbiek során pedig az egyszeri rendkívüli és rendszeres havi segélyezés és hatósági tevékenység, ügyintézés jelentette. Gondozási tevékenység csak intézeten belül folyt, mely a szociális otthonokban valósult meg. A területi házi szociális gondozás bevezetése, vagyis az arra ráutaltak saját otthonában történő ellátása csak 1968 végén, illetve 1969-ben indult a járási, városi, szervező szociális gondozónők beállítása folytán. Ez a lakosság körében kedvelt gondozási forma fokozatosan terebélyesedett. A felsorolt valamennyi szociálpolitikai résztevékenység feldolgozása megtalálható: Gaál Ibolya: „A szegényügy és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867-1989" című munka I-II. kötetében.