Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)
SZOCIÁLIS OTTHONOK
BÜTE ILONA Sallai Jánosné (Balkány, 1944. ápr. 17-Tiszavasvári, 1987. márc. 8.) szociális szervező T.: Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervező szaka, Budapest. Mh.: Szociális Otthon, Szakoly, kisegítő élelmezésvezető, Járási Tanács V. B., Nagykálló, gazdasági csoportvezető, könyvelő. 1974. február 16-ától 1987. március 8-áig Szociális Otthon, Tiszavasvári, szociálisotthon-igazgató. Fm.: A gondozási helyiségek ízléses berendezése, egyes kényelmi eszközök, hiányzó berendezési tárgyak beszerzése a vezetése alatt valósult meg. A modern gondozás által támasztott követelmények, a hasznos időtöltés, a betegek tevékenységének szervezése, a társas kapcsolatok fejlesztése figyelme középpontjában állt. Súlyt helyezett olyan lehetőség megteremtésére, hogy az idős ember megőrizhesse integritását, épségét, önállóságát, de ugyanakkor segítséget, biztonságot és családias légkört kapjon. Magáévá tette az Egészségügyi Minisztérium által kiadott gondozási irányelveket és törekedett az abban foglaltak gyakorlati megvalósítására. Ezért többek között a kóros elöregedés megelőzésének egyik jelentős módszereként az otthonon belül szervezett bérjellegű foglalkoztatás keretében, 1978-ban, 20-22 fekvőbetegnél beindította az ipari jellegű bedolgozói foglalkoztatást. A Budapesti JATEX Szövetkezet részére teljesítménybérben babaöltöztetést végeztek - teljesen önkéntes alapon - az ágybanfekvő, annak végzésére alkalmas betegek. 1978-ban 20 munkában résztvevő gondozott részére a munkaadó 19 505 Ft bruttó bért számfejtett a filléres munka teljesítéseként. Az esztétikus babák kézbentartása, mozgatása, hangulatemelőként is hatott, amit még fokozott - az addig csak közösségi helységekben elhelyezett televízión kívül - most már a nagyméretű betegszobákba is vásárolt televízió, rádióműsor-hallgatási lehetőség. De maga atevékenység, a lekötöttség, a hasznosságtudat, a sikerélmény gondozási vonatkozásban óriási jelentősséggel bírt, mert ágyhozkötöttségük ellenére „alkotni" tudó emberként élték meg a munkájukat. A kereseti lehetőség pedig külön örömforrást jelentett. Gondoskodott visszatérő időközönként nemcsak az 1970-es években újjáalakult saját „kultúrcsoport" műsorainak előadásáról, hanem a községből érkezők vendégszerepléséről is, amit megismételtek a nagybeteg szobákban is. A betegek ablakai alatt szervezett május elsejei „szerenádok" adásának maga is tevékeny résztvevője volt. Előgondozást valósított meg azzal, hogy a szociális otthoni elhelyezést kérő idős embert már a szociális otthoni elhelyezése előtt felkereste az intézet egyik ápolónője, hogy ismerkedjen körülményeivel és tájékoztatást adjon, hogy milyen kedves darabjait viheti magával. 1979-től kezdve pedig az otthon saját gépkocsijával elment a
